2011. március 7., hétfő

30. nap Máncora, Lima

A mancorai délután 5-ös busz helyett a 7-essel jöttünk el, ami természetesen csak fél 8-kor indult. Az első szintre foglaltunk helyet, ott ugye jobbak az ülések. Azzal nem is volt baj, csak persze előttünk ült egy kisgyerek. Szerencsére az éjszakát végigkussolta, de másnap reggel már nagyon elemében volt, néha olyat ordított, hogy azt hittük kiszakad a dobhártyánk. Na ilyenkor vágtam volna oda legszívesebben a busz ablakához. Sikerült tűrtőztetni magam, sőt még a megállás nélkül max hangerőn vetített filmeket is túléltük. Szerintem a perui nép a legsüketebb népek között lehet a világon! A csúcs a Dáridóból felvett "videoklippek" lejátszása volt az út legvégén, mikor már nem volt idő filmre. Ezt már nehezen viseltük, úgyhogy kérésünkre visszavettek a hangerőből - a 20 órás út utolsó 15 percére...
Délután 3 körül értünk Limába. Mégna buszon a közelünkben ült egy pilótagyerek, aki a LAN-nál dolgozik és ő mondta, hogy a hostel, amit kinéztem a reptér közelében elég gáz környéken van, úgyhogy inkább visszajöttünk Mirafloresbe és telefonon egyeztettem a járatainkat, elvileg minden ok velük. Kicsit még aludtunk, ettünk, most meg még a Starbucksban ülünk. Megisszuk a kávét, aztán indulunk a reptérre.
Majd próbálok becsekkolni a repterekről, ha lesz wifi.
Marha gyorsan elment ez az egy hónap, eseményekben nem volt hiány, az tuti. Azért mostmár várjuk, hogy otthon legyünm, csak ez a 27 óra utazás kicsit gusztustalan. Jó lenne, ha a két ország közelebb lenne egymáshoz, pl annyira hogy egy hétvége alatt meg lehetne járni Machu Picchut :).
Rengeteg mindent láttunk, de még sokkal több helyre érdemes lett volna elmenni. Északon még van jópár hely, ahol 1-2 nap alatt be lehet járni a környéket, nameg aztán ott van az esőerdős rész is, ami csak Peruból 3 helyen látogatható. Ott meg aztán jópár nap kell, hogy kicsit belekóstolhasson az ember az ottani környezetbe.
Ha valaki perui utat tervez és ideje mint a tenger, akkor szerintem kb 2 hónap alatt lehet eljutni a legtöbb helyre, ha esetleg a környező országokba is el akar látogatni, akkor 3-4 hónap a minimum.
Kösz mindenkinek a hozzászólásokat, jó volt ilyen interaktív módon megosztani az élményeinket. Ha jövőre megyünk valahova, mondjuk Tibet-Nepál-India, akkor biztosan megint blogot fogunk írni róla.
Sziasztok!

Location:Tarata,Lima,Peru

2011. március 5., szombat

28-29. nap Máncora

Hello!
Tegnap nem írtunk, mert mostanában lelassultak az események, tényleg csak pihenünk egész nap.
Ma reggel elhagytuk a szobát, de csak délután 5-kor indul vissza a buszunk Limába, így megint csak a napozóágyakat tűztük ki a köztes úticélunknak.
Holnap délelőtt 11 körül érünk majd Limàba, a reptér közelében néztem szállást, a városba már nem fogunk bemenni. Legalábbis nem valószínű.
Egyébként összeadogattam, hogy mennyit buszoztunk, és mikor visszaérünk Limába, akkor fogunk kb. 8000-nél járni! Durva, mi??? Pláne egy országon belül (na jó, ebből kb. 50 km Bolíviában volt).
Holnap még jelentkezem, aztán majd a reptérekről, hogy hogy halad a hazafele út.
Anyu veszel léci otthonra szalonnát, kolbászt, disznósajtot, lilahagymát, füstöltsajtot meg jó friss zsömlét? Jó a kaja itt, de sehol nem olyan jó, mint otthon!

Posted using BlogPress from my iPhone

Location:Panamericana Norte,Máncora,Peru

2011. március 4., péntek

27. nap Máncora

Hali!
Minden ok a déli földtekén, semmi különös esemény nem történt ma, úgyhogy nem is lesz hosszú a bejegyzés. 
A legfontosabb, hogy ma volt eddig a legmelegebb, annyira, hogy nem tudtunk megmaradni a napon. Egy kb. 5 perces napozás után már árnyékba kellett vonulni, annyira égetett. Na azért nem panaszkodom. 
A napi programunk kb. ugyanúgy telt, mint tegnap. Semmit tevés, fürdés, evés, alvás, olvasás, stb. 
Most képeket se rakok fel, mert tényleg iszonyat pici a hely, a vízen meg a pálmafákon kívül nincs sok fényképezni való, azokról meg már töltöttem fel. 
Ja, egyébként még tegnap megvettük a buszjegyet, március 5-én délután 5-kor indulunk vissza Limába. 1200 kilométer, kb. 18 órás az út. Még jó, hogy kurva kényelmesek a buszok... Ott majd még kiveszünk egy reptérhez közeli szobát, hogy tudjunk kicsit pihenni, meg normálisan elrendezni a csomagjainkat, aztán március 7-én reggel 0:45-kor indulás hazafele. :( 
Jó gyorsan elment ez a hónap, az tuti. Legközelebb lehet, hogy 2-re kéne jönni??? :D

2011. március 3., csütörtök

26. nap Máncora

Szervusztok távoli hidegben élők :D.
Este fél 11 van itt, és még mindig 25 fok. Kicsit szégyellni kellene magunkat? :D
Hát hol is kezdjem a mai nap sűrű eseményhalmazának leírását?
Reggel 10 körül keltünk, kidöglöttünk a napozóágyba és tovább folytattuk az alváshoz közeli állapotot. Néha-néha bementünk a vízbe a hullámokon úszni, ami felettébb vicces és szórakoztató.
Kettő körül elmentünk ebédelni, én chevichet ettem előételnek, még valamikor az utazás elején írtam, hogy ez ilyen friss nyers halból készült (egyéb herkentyűkből is kérhető, de maradtam a halnál), limelével leöntött, rengeteg lilahagymát tartalmazó és istenien fűszerezett helyi specialitás. Ezt egyszerűen nem lehet elrontani, mindenhol ugyanolyan finom.
Úgy telezabáltuk magunkat, hogy már-már úgy érzetünk magunkat, mint mikor az utolsó falatokat próbáljuk legyűrni Klári néninél. Mindezek ellenére azért hiányzik Klári néni főztje és feltett szándékunk hazatértünk után meglátogatni.
Jóllakottan visszatértünk a szállásra és folytattuk a korábbi tevékenységünket ott, ahol abbahagytuk, a napozóágyon. Majd megint egy kis sós vizes fürdő, majd megint csak döglés. Ebből állt az egész napunk.  Mondogattuk is sűrűn, hogy "Ez aztán az élet" meg hogy "Szeretünk itt élni". Az ebéd után én még ettem egy jó adag brownie-t agyonöntve csokiszósszal és egy jó nagy vaníliafagyi gombóccal a tetején. Hát ezután már kb. mozdulni se tudtam, csak órák hosszat fetrengeni.
Sötétedés után megint bementünk a "városba", fagyiztunk, meg churrosoztunk, de az ebéd egész napra eltelített. Most itt ülünk a szálló verandáján és közben az óceánt hallgatjuk, meg bambulunk a semmibe. 
Feltöltök pár képet a helyről, talán nem fáztok annyira, ha megnézitek őket.







































2011. március 2., szerda

25. nap Máncora

Egy csodálatos 9 órás buszút után reggel 7 körül megérkeztünk Mancorába, északra. Itt is rengeteg a mototaxi, fogtunk is egyet, hogy vigyen a szállásra. Mivel korán itt voltunk, ezért kb. még csak a portás volt fent. A 13-as vagy a 14-es szobát foglaltam le, mert azt mondták a Rolandék (ők kb. egy hónapja voltak ugyan itt), hogy azok nagyon jók. Hát persze ma még nem tudják odaadni, majd holnap, de addig is megkaptunk egy olyat, ami a tengerre néz. Viszont a mostani szoba elég rusztikus, betonból van az éjjeliszekrény meg az ágy is. :D A 13/14-es szoba egy új szárnyában van a szállónak, és azok nagyon pöpecek, majd holnap meglátjuk.
A szálló egyébként közvetlenül a tengerparton van, most is itt döglök a napozóágyon. A víz is nagyon jó, nem hideg és nem is meleg, hullámzik, de nem olyan hű de nagyon.
Ebédre gyümölcsöket ettünk, nagyon durva, 4 darab banánért 70 forintot fizettem, és kurva jó íze van! Egy óriási mangó is kb. 100 forint. A szállodában is lehet kajálni, de elég drága, úgyhogy vacsorázni is majd elmegyünk valahova.
Máncora tényleg egy nagyon kicsi város, 100%-ig a turizmusból élnek. Rengeteg a kis szálloda, bár, étterem stb. A parton kerülgetni kell a sok fagyi meg napszemüvegárust, de például rengeteg ló is van, ha valaki a tengerparton szeretne lovagolni.
Este még kimentünk vacsorázni, aztán bambultunk ki a fejünkből a szálló napozóágyain. Mostantól nem lesznek olyan hosszúak a bejegyzések, mert nem áll szándékunkban ezentúl semmit se csinálni. Csak feküdni a napon meg úszkálni az óceánban. át



2011. március 1., kedd

24. nap Trujillo - Huacas, Chan Chan, Huanchaco

Korán keltem, mert vissza kellett menni a Cruz del Sur állomáshoz, ugyanis tegnap délután rájöttünk, hogy valószínű kihúztam a táskából a fényképezőgépet az este folyamán. és nem vettük észre mikor leszálltunk. Persze azt mondták, hogy jöjjek vissza reggel, mert akkor lesz bent valami fejes, reggel meg azt mondták, hogy nem találtak semmit. Már konzultáltam a Krisztivel, majd kap ugyan olyat csak szebbet :D. Shit happens...
Szóval reggel 10:30-kor indult az első túránk, amikoris a Moche kultúra által fennmaradt templom maradványokat néztük meg. A Moche kultúra maradványai voltak El Brujo romjai is, viszont a mostaniak sokkal közelebb vannak Trujillohoz. Először egy múzeumba mentünk, ahol a helyszínről összegyűjtött tárgyakat nézhettük meg. A múzeum még egy éve se nyitott, úgyhogy nagyon jó állapotban van. Utána pedig elkezdtük a túránkat a Huaca de la Lunán, ami kb. Holdtemplomot jelent. Ez volt a Moche kultúra vallási központja, egy 5 szintes piramisszerű dolog. Tőle nem messze van a Huaca del Sol (Naptemplom), ami inkább politikai központ volt. A két templom között pedig a város feküdt. A Huaca del Sol úgy néz ki, mint egy nagy domb, ott nem voltak még ásatások, viszont a Huaca de la Lunánál most is dolgoztak. 
Az egészet kb. úgy kell elképzelni, hogy volt mindig egy főpap, ugyan úgy mint a tegnapi helyszínnél. Neki építettek egy templomot, de ő se ott lakott, ott csak a ceremóniákat és az áldozásokat tartották. Mikor meghalt, akkor eltemették, és az egész templomot körberakták téglákkal és ráépítették a következő főpap templomát. A soron következő templom mindig nagyon és nagyobb volt, tehát mindig több és több téglát kellett az előző templomhoz hozzárakni, viszont így jól megmaradtak az alsó szintek. Egyébként 20 éve kezdődtek itt az ásatások és a 3. és a 4. templom darabkáit sikerült feltárni eddig. Valószínű lefelé már nem is tudnak menni, mert ugye azok kb. fentebb lévő templomok alatt vannak. Az ötödik, legfelső szintet elmosta az eső (merthogy néha esik, az El Nino jelenségnek köszönhetően, ami 10-12 évente jelentkezik A moche kultúra eltűnését egy mega el Nino okozhatta, ami kb. 6-700 évente van csak). Na tehát az 5. szint eltűnt. Viszont az, hogy 5 szint van, azt is jelenti, hogy 5 főpap maradványai még mindig a Huaca de la Lunában vannak valahol. Ugyan úgy, minta ahogyan tegnap is, a Mujer del Cao múmiát az egyik szintről ásták ki, de ott is több van. A leghíresebb ilyen főpap, akit eddig találtak a Lord of Sipan, akinek azt mondják, hogy 50-szer több ékszert és más tárgyakat találtak, mint a tegnap látott Mujer del Cao esetében. Azt kicsivel északabbra találták, Chiclayo közelében, oda most nem megyünk, vagyis átmegyünk ott, csak nem állunk meg. 
A Huaca de la Lunánál feltárt falmaradványokon még mindig jól látni az alakzatokat és az ábrákat, még a színeket is.





Ezen a képen az északi fal látható, annyi szinten van festve a templom, ahány főpap volt. A rés a sírrablóknak köszönhető, akik a sok arany reményében rombolták szét a falat.


Kifele jövet láttunk egy perui kutyát, ami nem túl szép látvány, de aranyos. Érdekessége, hogy a testhőmérséklete magasabb az összes többi kutyafajnál, legalábbis ezt mondják.


Kb. fél 2-re értünk a szállásra, majd fél 3-kor indultuk a következő túrára, Chan Chanhoz, ami a Chimú kultúra fő központja volt. Hatalmas, de ma még csak az 5%-a látogatható (ezt is majd 2 órába telt bejárni). Ennek a létezéséről mindig is tudtak, mert a Chimúk az inkákkal egy időben éltek, kereskedtek is velük, mígnem megromlott a viszony és az inkák leigázták őket. Mikor a spanyolok megérkeztek, még mindig voltak itt emberek, azért is építették ide Trujillót, mert ki tudták aknázni az őslakosok által jelentett ingyenes munkaerőt. 
Chan Chan 1964 óta védett, a 70-es években kezdődtek az ásatások, de addigra nagyon sok mindent tönkretettek. Akkoriban az volt a divat, hogy retusáltak csomó mindent, hogy hogy nézhetett ki, ma az a szabály, hogy meg kell hagyni olyannak, amilyennek találták. De olyan részeket is láttunk, ahol kiásták, megnézték hogy nézhetett ki, majd annak a replikáival fedték be a falat, hogy az eredeti ne sérüljön. 
Chan Chanban 9 templom volt, hatalmas város lehetett. Az uralkodókat nem találták itt se, valószínű még a föld rejti őket, vagy pedig elhordták a sírrablók. Volt rá 400 évük...



A hely után lementünk a partra, ami egy Huanchaco-nak hívott kis várost jelent. Jó sokan voltak, a víz szép volt, de a part elég piszkos, nem nagyon tartják tisztán. Gondolom reggelre megint kitakarítják, de mindenki ott dobja el a mocskát, ahol éri.


Ilyen nádcsónakokon mennek ki halászni a helyiek, ami egy nagyon régi szokás.


Kb. este 6-ra értünk vissza, azóta itt ülünk a hostelban és várjuk a 9 órát, amikor a buszunk fog indulni Mancorába, ami még 600 kilométerre van északra.