2011. március 3., csütörtök

26. nap Máncora

Szervusztok távoli hidegben élők :D.
Este fél 11 van itt, és még mindig 25 fok. Kicsit szégyellni kellene magunkat? :D
Hát hol is kezdjem a mai nap sűrű eseményhalmazának leírását?
Reggel 10 körül keltünk, kidöglöttünk a napozóágyba és tovább folytattuk az alváshoz közeli állapotot. Néha-néha bementünk a vízbe a hullámokon úszni, ami felettébb vicces és szórakoztató.
Kettő körül elmentünk ebédelni, én chevichet ettem előételnek, még valamikor az utazás elején írtam, hogy ez ilyen friss nyers halból készült (egyéb herkentyűkből is kérhető, de maradtam a halnál), limelével leöntött, rengeteg lilahagymát tartalmazó és istenien fűszerezett helyi specialitás. Ezt egyszerűen nem lehet elrontani, mindenhol ugyanolyan finom.
Úgy telezabáltuk magunkat, hogy már-már úgy érzetünk magunkat, mint mikor az utolsó falatokat próbáljuk legyűrni Klári néninél. Mindezek ellenére azért hiányzik Klári néni főztje és feltett szándékunk hazatértünk után meglátogatni.
Jóllakottan visszatértünk a szállásra és folytattuk a korábbi tevékenységünket ott, ahol abbahagytuk, a napozóágyon. Majd megint egy kis sós vizes fürdő, majd megint csak döglés. Ebből állt az egész napunk.  Mondogattuk is sűrűn, hogy "Ez aztán az élet" meg hogy "Szeretünk itt élni". Az ebéd után én még ettem egy jó adag brownie-t agyonöntve csokiszósszal és egy jó nagy vaníliafagyi gombóccal a tetején. Hát ezután már kb. mozdulni se tudtam, csak órák hosszat fetrengeni.
Sötétedés után megint bementünk a "városba", fagyiztunk, meg churrosoztunk, de az ebéd egész napra eltelített. Most itt ülünk a szálló verandáján és közben az óceánt hallgatjuk, meg bambulunk a semmibe. 
Feltöltök pár képet a helyről, talán nem fáztok annyira, ha megnézitek őket.







































1 megjegyzés:

  1. Sziasztok!

    Valószínűleg a gépemmel lehetett valami gond, mert se itt, se otthon nem tudtam sehogy se rájönni, hogy hogy lehet megjegyzést fűzni ide. Arra gondoltam, hogy biztos valami nagyon bonyolult módszer lehet... Most meg egyszerűen ugyanazt csináltam, mint eddig (megnyomtam a hozzászólást) és már gépelek is. Felháborító.
    Mindenesetre olvastam/olvasom a blogot folyamatosan és igen jókat szoktam itt hahotázni magamban a megfogalmazáson, meg persze a Edi Bungeezásán is, amikor eszembe jut:D Lassan most már jöttök haza és ti is élvezhetitek a hideget. És csak hogy tudjátok, ugyanannyira fáztam, mikor megnéztem a legutóbbi képeket, mert belegondolni sem merek abba, hogy ne pulcsiba meg kabátba üljek azon a tengerparton.
    Puszika nektek és vigyázzatok magatokra! Cs. Andi

    Ui.: Ha ez megjelenik, akkor aztán minden sikerült, mert úgy látszik, hogy annak ellenére, hogy most történik is valami, miután kattoltam a hozzászólásra, mégsem olyan egyszerű, mint hittem!

    VálaszTörlés