Ittlétünk 16. napján az Inkák Szent Völgyébe mentünk egész napos túrára.
Reggel a szálló vezetője vitt le mindet a térre a kis volkswagen bogárjával, aminek az elejére meg a hátuljára is Transformers matricák meg logók voltak felragasztja. A csávó meg volt győződve róla, hogy az Űrdongót vezeti. Egyébként itt menő teleragasztani a kocsikat, a legtöbbön Batman felirat meg logo van, még a kicsi mototaxikon is, ami azért még a kocsitól is messze áll, nemhogy a batmobiltól...
Úgy látszik a logisztikai probléma itt minden napos, mert ma is kicsit késve indultunk a túrára. Az első hely, amit megnéztünk egy Pisaq nevezetű inka város volt. A városban anno 550 teraszt építettek az inkák, hatalmas kiterjedésű volt, kétszer akkora mint Machu Picchu és sokkal fontosabb is. Egyfajta határként szolgált, mert a hegyeken túl a dzsungel törzsei laktak, akik állandó harcban álltak az inkákkal. Katonai, spirituális, asztrológiai és mezőgazdasági központ is volt Pisaq.
Az idegenvezetőnk ma nagyon jó volt, rengeteg érdekességet mesélt, többek között azt is, hogy hogyan építették az inkák a teraszaikat. Eddig azt hittük, hogy csak simán lépcsősre vájták a hegyet, pedig közel sem. Először is kialakították a kőfalakat, majd először nagyobb kövekkel töltötték meg a teraszokat, ami elvezeti a felesleges vizet. Ezután jött egy réteg homok, ami kicsit megtartotta a vizet, majd egy adag agyag, ami a nedvességtartalomért volt felelős, majd kb. egy méter termőföld. Ezeket az anyagokat mind a helyszínre kellett szállítani az építkezéshez. Mondta az idegenvezető a pontos számokat, hogy mennyi teraszt építettek az inkák és hogy ezzel mennyi extra termőföldet sikerült nyerniük, de nem jegyeztük meg. A lényeg, hogy a birodalom 12 millió emberből állt, és az inka birodalomban összesen 8 völgy állt a rendelkezésre, ahol megfelelő minőségű élelmiszert tudtak termelni. Tehát a 8 völgyből látták el a teljes lakosságot.
Pisaqban található az egyik legnagyobb temető is, a város háta mögötti helyen rengeteg, kb. 3500 sírt találtak. A holtesteket azért temették a hegy belsejébe, hogy közelebb legyenek Pacha Mamához, a földanyához. Ezzel a könnyebb újjászületést akarták elérni, az egész sírhely úgy volt kialakítva, mint az anyaméh. A holtesteket 9 lepedővel fedték le, szimbolizálva a terhesség 9 hónapját.
Csillagászati központ azért volt, mert 4 hegy veszi körül és a téli és nyári napfordulón, valamit a napéj egyenlőségeken a nap pont a hegycsúcsokon kel. Pluszban Pisaq Cuzcótól és egy harmadik várostól, ahol nem voltunk eddig és lehet hogy nem is megyünk, Pikillactától pontosan 30 kilométerre fekszik, és a három város pontosan egy egyenlő szárú háromszöget alkot. Természetesen ezt is már csak a GPS korában fedezték fel, és a mai napig nem tudják, hogy hogyan tudták kiszámolni illetve miért építették így őket.
A romok után megnéztük a pisaqi piacot, ahol sajnos nem tudtunk sok időt eltölteni, de azért vettünk pár szuvenírt. Utána tovább buszoztunk Urubambába, ahol egy túlárazott ebédre álltunk csak meg. Kb. délután 3-ra értünk Ollantaytambóba, ami félúton van Cuzco és Machu Picchu között. A vonatok is innen indulnak amik Machu Picchura visznek fel - Cuzco közeléből is indulnak vonatok, csak sokkal kevesebb és most azon a részen a sínek nincsenek jól járható állapotban, így az a szakasz le van zárva. Ollantaytambo-t egy száműzött tárbornok, Ollanta építette, szintén hatalmas kövekből - néhol 60 és 100 tonna közötti kövek vannak - és szintén nagyon fontos helyen - három kisebb völgy találkozásánál. A spanyol hódítás idején itt vívtak egy nagy csatát az inkák, majd innen menekültek tovább a vereség következményeként. Nem Machu Picchu irányába, hanem a hely másik oldala felé. Ennek is köszönhető, hogy a spanyolok soha nem találták meg Machu Picchut.
Kb. 100 métert másztunk felfelé, a tüdőnket majd kiköptük mire felértünk. A város egyébként sokkal nagyobb volt, mint amilyennek ma látszik, csak a spanyolok innen is elhordták a köveket a saját házaik megépítéséhez.
Ollantaytambóban találtunk egy érdekes kávézót is...
Az utolsó megállónk Chinchero volt, ahol egy szövőházat látogattunk meg. Megmutatták, hogy a birkák szőréből hogyan csinálnak szebbnél szebb dolgokat. A legfurcsább az volt, hogy ott előttünk lazán beszínezték a fehér gyapjút, és csak természetes anyagokat használtak. A képen lehet párat látni, a lilát az itteni lila kukoricából, chinchából nyerik, az okkersárgát egy a Machu Picchu közelében található növényből, a zöldet pedig valami gyógyfűből. A pirosból 14 árnyalatot tudnak készíteni, mindegyiknek az alapja a kaktuszon megtelepedő bogarak vére. Azért volt ennyi kaktuszföld a sivatag közelében, mert az évnek egy bizonyos szakaszában ellepik őket a bogarak. Direkt hagyják őket elszaporodni, majd mikor elég van belőlük akkor "leszüretelik" őket. Kiszárítva és összetörve őket nagyon erős piros festéket kapnak, amit pl anyagok befestésére használnak, de sokat adnak el a kozmetika iparnak is, hogy rúzsokat készítsenek belőle. Azt mondták, hogy manapság sokan ültetnek ilyen kaktuszokat, mert jó megélhetést biztosít.
Este 8-ra értünk vissza Cuzcóba, most épp a Karib Tenger Kalózait nézzük egy helyi adón, meg készülődünk a holnapra, mert reggel indulunk kocsival vissza Ollantaytambóba, onnan vonattal Aguas Calientesbe, majd holnap után Machu Picchura.
Nem tudom, hogy az aguas calientesi szállóban lesz-e wifi, úgyhogy holnap lehet, hogy nem tudunk írni, de akkor holnap után rengeteg képpel jelentkezünk majd Machu Picchuról. Alfázzatok, hogy jó időnk legyen - ma is sokat esett, annyira nem volt vészes, de inkább napsütést szeretnénk keddre.
