Reggel 4:30-kor indultunk a szállásról, hogy elérjük a 7-es vonatot Ollantaytambóban. Szerencsére ezúttal el is indították a vonatot, ami másfél órán keresztül vitt az erdőn keresztül Aguas Calientes felé. A vonat nagyon jó volt, nagyon szép helyeken ment. Mellettünk az Urubamba folyó olyan sebesen hömpölygött, hogy volt mikor az egész vonat arra az oldalra ment csodálkozni. Közben pedig szólt a perui zene, tök jó volt.
Feltöltök egy videót, hogy érezzétek a feelinget.
Mikor leszálltunk a vonatról, a hostal recepciósa várt az állomáson. Megmutatta a szállót meg a szobánkat, ami kb. 3 perc séta volt. Utána mondta, hogy készüljünk el és elkísér a megállóhoz is, ahonnan a buszok indulnak Machu Picchura. Kb. fél 10-re már a megállóban voltunk, felszálltunk a buszra és hamarosan indultunk is. A felfelé út jó fél órán keresztül tartott, marha magasra kellett felmenni, nagyon kacskaringós volt. Természetesen leghátul ültünk, úgyhogy a gyomrunk kb. úgy járt le-fel, mint Nazcában a kisrepülőben.
Aztán mikor leszálltunk a buszból elkezdett esni...
Az idegenvezetés csak fél 12-kor kezdődött, úgyhogy volt még jó egy óránk körbenézni előtte.
Hát... Lenyűgöző. Sokkal jobb volt, mint vártuk, még annak ellenére is, hogy a Machu Picchun töltött több, mint 4 órának kb. a 80%-ban esett az eső. Először kicsit bementünk, találtunk egy fedett padot és onnan csodálkoztunk rá a helyre. A felhők sokszor teljesen eltakarták a város mögötti hegyet, de volt olyan is, hogy kb. 10 méterre nem láttunk el. Annak ellenére, hogy esett nagyon meleg is volt.
Megállapítottuk az Edikével, hogy sebaj, olyan képeslapot meg fényképet 1000-ret lehet látni, ahol teljes napsütés van, de ilyeneket alig. És tényleg percenként változott az egész hely, ahogy a felhők hol fel hol alászálltak.
Machu Picchut kb. 1450 és 1500 között építették, soha nem fejezték be, csak 65%-a kész. Egy nagy templom volt, a nemescsaládok éltek itt (kb. 700 fő). A spanyolok soha nem találták meg, csak a helyi farmerek tudtak a létezéséről. Hiram Bingham amerikai professzor fedezte fel újra, amikor az inkák utolsó fővárosát kereste. Hát azt már egyébként előbb megtalálta, csak nem tudta. Úgy halt meg, hogy azt hitte, Machu Picchu volt az utolsó inka menedék. 1911 július 24-én talált rá a városra, amit teljes egészében benőtt a növényzet. Az épületek és a falak néhol romosak, ez a túlburjánzott fáknak és bokroknak köszönhető. Van olyan része, ahol egy templomot még épphogycsak elkezdtek építeni, van olyan ahol a házakról csak a tető hiányzik és kb. be lehetne költözni. Hiram Bingham 4 év alatt takarította el a romokat, közel 3000 műtárgyat és 300 múmiát talált. Érdekes, hogy a Machu Picchu múzeum nem Peruban van, hanem az USA-ban, mert mindent visszavittek oda.
A turisták előtt az 1970-es évektől van nyitva.
A város tényleg nagyon szép, lélegzetelállító. Kb. minden inka város így nézhetett ki, csak azokat szétrombolták a spanyolok.
Huyna Picchura, a szemközti hegyre, ahonnan nagyon jó a kilátás, sajnos nem tudtunk felmenni, mert naponta csak 400 embert engednek fel, és elfogytak már a jegyek. De nem is bántuk, mert az a rész kb. soha nem jött ki a felhő takarásából és egy óra kell, mire felér az ember. Kicsit veszélyes lehet úgy, hogy még az orrodig se látsz.
Van egyébként egy Inka Trail nevezetű út, amit februárban mindig rendbe raknak, tehát most zárva van. Ez azt jelenti, hogy a vonat kidob 38 kilométerre Machu Picchutól, és onnan 4 nap 3 éjszaka alatt gyalogolva érik el a turisták a várost. Állítólag nem annyira megterhelő, majd ha legközelebb jövünk, és akkor száraz időszak lesz, akkor biztos kipróbáljuk.
4 után jöttünk le, megint vagy fél óra volt lefelé és elég félelmetes, mert eléggé csúszott az út. Utána visszamentünk a szállásra, de mivel ott nincs wifi, beültünk egy kólára egy bárba netezni. Most is itt vagyunk még, innen írom a blogot.
A képeket most csak így ömlesztve a bejegyzés alá rakom, nincs rajtuk mit magyarázni, magukért beszélnek. Egyébként a hely tele van lámákkal, azt hinnétek, hogy itt is élnek, pedig kamu. Csak a turisták miatt vannak beetlepítve, hogy szépek legyenek a fotók. Egyébként a lámák és alpakák a magasabb tájakat szeretik (Machu Picchu csak kb. 2500 méteren fekszik).
Location:Inca Trail,,Peru
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése