23. nap Trujillo - El Brujo

Sziasztok!

Tegnap este 11-kor indultunk Limából, a buszon pont mellettünk ült egy magyar csávó. Ő szeptember 23-án indult el, Buenos Airesből és még 4 hónapot lesz Dél-Amerikában. Eddig 18000 kilométert buszozott. Hozzá képest elég kispályásak vagyunk.

A buszút eseménytelenül telt, reggel 9 körül már megérkeztünk, elfoglaltuk a szállást, ami egy nagyon szép koloniális épületben van, a szoba is tök jó. Lefixáltam a programokat is, úgyhogy egy kis pihenés után indultunk is El Brujoba, ami egy archeológiai komplexum. Kb. 70 percet buszoztunk északnak, hogy elérjük a helyet, amit egyébként egy hatalmas cukornád ültetvény vesz körül. 

Sok civilizáció élt a környéken, már i.e. 5000 óta folyamatosan lakott volt a terület. Ma csak nagy dombokat lehet látni, de régen azok piramisok voltak. Egyet-kettőt kezdtek el még csak feltárni, azokat is csak részletesen. A legjobban feltárt helyszínre mentünk, ami összesen egy hét szintű piramis. Minden uralkodó egy-egy szintet jelöl, haláluk után pedig ezeket befedték és úgymond az egyes uralkodók mauzóleumává váltak.

Talajszinten egy nagy tér volt, ahol a kulturális programjaikat tartották (isteneknek áldozás, stb.).  A férfiak valami sapkát viseltek állandóan, és ha azt elvesztették a harcban akkor legyőzötté váltak, akiket feláldoztak. A csontjukból utána pedig furulyákat meg sípokat készítettek, elég durva... Egyébként a falaik nagyon szépen színezettek voltak, néhol ma is megmaradtak, persze nem olyan élénk színekkel, de még így is jól néz ki. 

A legérdekesebb az egész helyben az, hogy 7 éve a 4. szinten találtak egy nagyon fontos személyt, aki nő volt. Egy évbe telt, mire kiásták. Mikor kiemelték a sírját és elkezdték vizsgálni, rájöttek, hogy annyira bebugyolálták a holttestét, hogy egy szép kis múmia lett a nőből. 2 éve építettek egy múzeumot a komplexum közelében, ami elmagyarázza részletesen az itt talált tárgyakat. Marha érdekes. Kb. i.e. 300-ban halhatott meg a nő, és olyan aprólékosan kidolgozott aranyleletek kerültek elő, amiket még ma is simán árulhatnának akárhol. Egyébként az aprólékosan kidolgozottság még az ezelőtti kultúrára is igazak, gyönyörű lámákat, majmokat, pumákat, embereket ábrázoló edények és kövek kerültek elő. Azok is olyanok, amiket ma is lehet venni mondjuk a anyagdolgokat áruló boltokban. 

Szóval a nő sírjában találtak még egy kislányt, a sír felett pedig egy kisfiút és még további 4 kísérőt, hogy nehogy már egyedül kelljen átkelnie a másvilágra. A nőci 145 cm lehetett - mint ma egy átlagos ember itt, Peruban - és nagyon magas szerepet tölthetett be. Mumifikált testén még ma is láttuk a tetoválásokat. Összesen 9 nyaklánc volt a nyakán - drágakövekből, rézből, aranyból készültek - 34 orrbavaló az orrában (nekem sincs kis orrom, de neki mekkora lehetett 34 orrpiercinggel), és vagy tucat fülbevaló a fülében. Ezek is mind épségben kerültek elő, és mind ki vannak állítva. Sajnos ott képeket nem lehetett készíteni, így nincsenek. 

Este 7 körül értünk vissza, aztán elmentünk vacsizni meg lecsekkolni a helyi Starbucksot, de sajnos nincs bögre. Úgyhogy nem is ittunk semmit, viszont telezabáltuk magunkat egy óriás Pizza Hut-os pizzával. Csodálatos élmény volt. 

Azóta itt pihegünk a szálláson. Holnap reggel ismétcsak pakolunk, 10:30-kor indulunk az első túrára, 2:40-kor a másodikra, a buszunk pedig este 9-kor indul tovább Mancorába.

Location:Prolongacion Fatima,Trujillo,Peru

22. nap Lima

Délelőtt elindultunk kicsit jobban felfedezni Limát. Megkérdeztük a szálláson, hogy milyen lehetőségeink vannak a közelben. Egyébként nincs itt vidámpark, az állatkert pedig messze van, valahol a reptér közelében. Úgyhogy ezt a két lehetőséget kizártuk. Helyette elmentünk Huaca Pucllana romjaihoz. Ez a rész kb. i.sz. 400 körül volt lakott, a kultúra nevét senki nem tudja, így limai kultúrának hívják. Egy jó nagy sárból épült piramis a középpontja, plusz fennmaradt pár kisebb része is. Még jó, hogy itt soha nem esik, max. csak szemerkél - tegnap kb. 5 percet szemerkélt az eső - különben a sár nem maradt volna fenn 1600 évig. A limai kultúra nagyon közel állt a tengerhez és a holdhoz, mivel ezt a két dolgot hitük szerint nőnek ábrázolták, ezért előszeretettel áldoztak fel időnként 12-25 év körüli lányokat, természetesen a legszebbeket, hogy kedveskedjenek az isteneiknek. Találtak egy hatalmas vázát is, persze darabokra törve, amit 7 hónapig tartott restaurálni. 

A túra után visszamentünk a Kenendy Parkhoz, ebédeltünk, majd beültünk a Starbucksba Frappuchinozni, meg netezni. Szeretjük ha kávézás közben a wifit is tudjuk használni.Úgy volt, hogy fél 6-tól elmegyünk egy kis egyórás túrára itt Miraflores kerületben, de mire odamentünk betelt, így inkább legyalogoltunk megint Larco Marhoz, ami a tengerparti sziklára és sziklába épített bevárásló és szórakoztató központ. Itt ebédeltünk a Rolandékkal még első nap. A kilátás megint nagyszerű volt, ott maradtunk egy kicsit körbenézni, bámultuk a tengert és megállapítottuk, hogy mint sok minden itt Peruban, bizony ez is nyugtatóan hat az idegrendszerünkre. 

Sötétedés után indultunk vissza, betértünk megint a Starbucksba, hogy megvegyük a gyűjteménybe a bögréket, Limásat meg Perusat is, csodálatosan néznek ki. Aztán még lefotóztuk a következő plakátot: 

Igen-igen, sajnos március 11-én lesz, ugye mi meg 7-én indulunk innen. Igazán jöhetett volna egy héttel korábban, azért nem semmi lett volna a világ másik felén pont elkapni egy Tiesto koncertet. Sebaj, majd talán az idei Balaton Soundon. 

Most már a szálláson vagyunk, éppen Pisco Sourt iszogatunk és várjuk hogy teljen az idő és induljunk a buszunkhoz, ami este 11-kor indul tovább Trujilloba, kb. 600 kilométerre fel északra. Elvileg reggel 8 körül már ott leszünk, na de majd azokat a történéseket megírom holnap.

20-21. nap Cuzo, Lima

Utolsó reggelünkön Cuzcóban a szokásos, 8:20-as időpontban találkoztunk Pörgővel, hogy lekísérjen minket a főtér mögé, ahonnan a buszok indulnak. Odaérve viszont közölték, hogy a Tipón – az egyik hely ami a déli völgyben van – felé vezető utat elmosta az esőzés. Úgyhogy nem indult a túra, visszakaptunk a pénzt, aztán kicsit mászkáltunk Cuzkóban. Elmentünk egy piacra, ami nagyon jó volt, a külső részén szuveníresek, belül pedig rengeteg gyümölcsárus, meg olyan, aki ott frissen gyümölcslevet készít neked. Ittunk is egy ananász-narancs levet, kb. fél liter volt, háromszorra tudta beletölteni a pohárba, és kemény 300 forintot fizettünk. Nesze neked 450 ft/dl Pólus Center narancslé…

A piac hátsó része valamiféle reggeliző helyként szolgált, rengetegen főztek ott kint, de szerintem azt csak a helyiek gyomra fogadja be. Láttunk békákat is, megnyúzva, meg még élve is, ha esetleg kedvet kapna valaki egy jó kis békacombhoz.
A piac után még kaparós sorsjegyeztünk, megtaláltuk a helyi Fáraók Kincsét, ami 70 forint és minden kb. minden harmadik nyer. Hát mi csak bónusz játékot nyertünk, azzal meg már csak tapasztalatot.
Mivel a szálláson hagytuk a nagy csomagjainkat, még visszamentünk oda, majd indultunk a buszterminálhoz. Nem volt megvéve előre a buszjegyünk, mert nem tudtuk, hogy mikor lesz vége a túrának, meg hogy kb. mikorra érünk ki. Hát délre már kiértünk, úgyhogy volt időnk körbenézni a busztársaságok között, hogy ki-mit ajánl. A végén a Palomino nevű társaság mellett döntöttünk, ugyan az mint a Cruz del Sur, kurva jó és kényelmes ülések, kaja, pia, párna, takaró meg minden, csak olcsóbb. Cuzcóból Limába nagyon hosszú az út, mert nem tudnak a buszok átmenni közvetlenül a legrövidebb útvonalon, mert ott marha szar az út állítólag, úgyhogy kerülni kell, Nazca felé. Nazca és Cuzcó kb. egy vonalban van, úgyhogy a távolság nem annyira nagy, csak mire átdöcögünk az Andokon, az a sok. Marha szép helyeken megy keresztül a busz, hegyeken le meg fel, persze minden hegy között egy völgy, aminek az alján egy folyó. Volt, hogy a folyó az útra is kifolyt már, elég sok eső esik idén is. Ezért 21 órás az buszút. Valamelyest azért jó, hogy ezt a busztársaságot választottuk, mert nem annyira felkapott és a negyven valahány fős buszon összesen 15-en utazunk. Úgyhogy nem is álltunk még meg sehol az út alatt – mondjuk csak akkor állnánk meg, ha valakinek szarnia kellene – és már valahol Ica tartományban vagyunk. Gondoltam elkezdem már most írni a blogot, hogy este ne kelljen órákig a gép előtt ülni, most meg úgyis van időm. Szóval újra a megszokott sivatagos tájakon járunk most, biztos kurva meleg van kint, csak ugye itt a légkondiban ülünk, plusz látomásból se lehet megállapítani, mert konkrétan feketére van fóliázva a busz ablaka. Majd Limában folytatom…

Na hát előbb értünk Limába, mint gondoltuk, már reggel 10-re itt voltunk. Eltaxiztunk a szállóba, nem ugyan oda, ahol először voltunk, hanem közelebb a Kennedy Parkhoz, ami Miraflores központja. Egy jó alapos zuhanyzás és fogmosás után elindultunk a KFC-be meg természetesen a Starbucksba. A fél literes kávétól úgy elálmosodtunk, hogy muszáj volt kicsit ledőlni délután.

Este 6 körül keltünk, elindultunk megvenni holnapra a buszjegyet Trujilloba. Este 11-kor fog indulni a busz, 9 óra alatt érünk oda. Most megint a Cruz del Surral fogunk menni. Utána pedig eltaxiztunk egy hatalmas szökőkútparkba, ami nagyon nagyon tetszett mindkettőnknek. Kurva jó idő volt, szeretünk február közepén pólóban meg rövidgatyában rohangálni. A szökőkútpark hatalmas területen fekszik, nagyon szépen beparkosított és összesen 13 kút van, de mindegyik óriási. A legnagyobb közel 1000 kis vízköpőből áll és majdnem 700 fény világítja meg. Volt egy nagyon jó show is, amikor zenés, lézeres, vizes programot adtak elő. A legjobb a vízpárára hátulról vetített képek meg táncok voltak, fel is vettünk pár részletet.

Volt mindenfajta kút, három olyan, amibe bele is lehetett menni pancsolni. Persze ezt a gyerekek élvezték nagyon. Egyébként marha sokan voltak, gondolom minden este ilyen, mert olcsó a belépő és nagyon szépen rendbe van tartva, úgyhogy a helyiek is előszeretettel járnak ki ide.

Volt olyan szökőkút is, ami alatt át lehetett menni. 

Későn érünk haza, mert kb. 10-ig sétálgattunk a parkban, aztán visszataxiztunk a Kennedy Parkhoz. Egy laza Pizza Hut után visszajöttünk a szállásra. Még egy mondat a parkokról: rengeteg van, minden utcában találni és nagyon szépen rendben vannak tartva. Egy gazt nem lehet találni a virágágyásokban, mindenhol tele van óriási fákkal és a fű mindenhol zöld, annak ellenére, hogy 40 fok van - mindenhova automata locsoló van beépítve. Itt nem a csövesek meg a részegek, hanem a normális emberek használják őket, nem is kevesen Rengeteg pad van, de egész nap alig találni szabadon őket, mindig mindenhol ülnek. Szóval kurva jók a parkok. 

Bónusznak berakom Edike csodaugrását, 122 méterről, úgy meglepődött hogy először még a sikolya is elakadt, utána pedig valami emberfeletti hang jött ki belőle. Azóta is ezen röhögünk, mindig ha megnézzük perceken át hahotázunk.

Posted using BlogPress from my iPhone

19. nap Aguas Calientes, Cuzco

Sziasztok!

Ma nem sok minden történt, de ezzel a kevéssel is beértük, konkrétan délután óta röhögünk. 

Aguas Calientesből 9:22-kor indult a vonatunk vissza Ollantaytambóba, ahonnan taxit fogtuk Cuzcoba. 

A vonatok egyébként nagyon szépek, a tetejükön is vannak ablakok, hogy jobb legyen a kilátás. 

Mivel Aguas Calientes konkrétan a semmi közepén fekszik, ezért az áramellátását egy a folyóra épített erőműről kapja.

A taxisnak szóltunk, hogy rakjon ki minket egy Cuzcohoz közel eső helyhez, a cuscoi Adventure Parkban. Az Edike ugyanis ugrani akart. Már kb. Punoban láttuk a szórólapot, hogy lehet Bungee Jumpingolni 122 méter magasról, persze egyből ki akarta próbálni. A park tegnap nyitott, nem vadi új, hanem minden évben bezár pár hónapra. Tegnap 11-en voltak ugrani, ma meg Edina volt a nyolcadik. 

Nem sokat totojázott, kb. egyből ugrott, én meg vettem lentről az iPhonnal. Sajnos ide nem engedi feltölteni a videót, lehet hogy a net nem elég gyors hozzá, de az Edina Facebook adatlapján megnézhetitek a művet. Hatalmas, főleg kb. az első 10 másodperc. Azóta fosunk a röhögéstől... 

Lehet nyilvánossá kéne tenni youtubeon, valószínű rengetegen megnéznék, lehet olyan híres lenne mint a Nintendo 64 vagy a Charlie bit my finger.

Na úgyhogy ez történt ma, kb. délután 3-ra értünk vissza a szállásra, neteztünk meg punnyadtunk utána. 

Holnap megint reggeli túrára megyünk, aztán meg délután  indulunk vissza Limába - 21 óra buszozás. A buszon nem valószínű, hogy lesz wifi, tehát holnap nem tudok majd írni szerintem, max még délután innen a szállásról.

Location:Cuesta del Almirante,Cuzco,Peru

18. nap MACHU PICCHU

Reggel 4:30-kor indultunk a szállásról, hogy elérjük a 7-es vonatot Ollantaytambóban. Szerencsére ezúttal el is indították a vonatot, ami másfél órán keresztül vitt az erdőn keresztül Aguas Calientes felé. A vonat nagyon jó volt, nagyon szép helyeken ment. Mellettünk az Urubamba folyó olyan sebesen hömpölygött, hogy volt mikor az egész vonat arra az oldalra ment csodálkozni. Közben pedig szólt a perui zene, tök jó volt. 

Feltöltök egy videót, hogy érezzétek a feelinget.

Mikor leszálltunk a vonatról, a hostal recepciósa várt az állomáson. Megmutatta a szállót meg a szobánkat, ami kb. 3 perc séta volt. Utána mondta, hogy készüljünk el és elkísér a megállóhoz is, ahonnan a buszok indulnak Machu Picchura. Kb. fél 10-re már a megállóban voltunk, felszálltunk a buszra és hamarosan indultunk is. A felfelé út jó fél órán keresztül tartott, marha magasra kellett felmenni, nagyon kacskaringós volt. Természetesen leghátul ültünk, úgyhogy a gyomrunk kb. úgy járt le-fel, mint Nazcában a kisrepülőben.

Aztán mikor leszálltunk a buszból elkezdett esni... 

Az idegenvezetés csak fél 12-kor kezdődött, úgyhogy volt még jó egy óránk körbenézni előtte. 

Hát... Lenyűgöző. Sokkal jobb volt, mint vártuk, még annak ellenére is, hogy a Machu Picchun töltött több, mint 4 órának kb. a 80%-ban esett az eső. Először kicsit bementünk, találtunk egy fedett padot és onnan csodálkoztunk rá a helyre. A felhők sokszor teljesen eltakarták a város mögötti hegyet, de volt olyan is, hogy kb. 10 méterre nem láttunk el. Annak ellenére, hogy esett nagyon meleg is volt. 

Megállapítottuk az Edikével, hogy sebaj, olyan képeslapot meg fényképet 1000-ret lehet látni, ahol teljes napsütés van, de ilyeneket alig. És tényleg percenként változott az egész hely, ahogy a felhők hol fel hol alászálltak. 

Machu Picchut kb. 1450 és 1500 között építették, soha nem fejezték be, csak 65%-a kész. Egy nagy templom volt, a nemescsaládok éltek itt (kb. 700 fő). A spanyolok soha nem találták meg, csak a helyi farmerek tudtak a létezéséről. Hiram Bingham amerikai professzor fedezte fel újra, amikor az inkák utolsó fővárosát kereste. Hát azt már egyébként előbb megtalálta, csak nem tudta. Úgy halt meg, hogy azt hitte, Machu Picchu volt az utolsó inka menedék. 1911 július 24-én talált rá a városra, amit teljes egészében benőtt a növényzet. Az épületek és a falak néhol romosak, ez a túlburjánzott fáknak és bokroknak köszönhető. Van olyan része, ahol egy templomot még épphogycsak elkezdtek építeni, van olyan ahol a házakról csak a tető hiányzik és kb. be lehetne költözni. Hiram Bingham 4 év alatt takarította el a romokat, közel 3000 műtárgyat és 300 múmiát talált. Érdekes, hogy a Machu Picchu múzeum nem Peruban van, hanem az USA-ban, mert mindent visszavittek oda. 

A turisták előtt az 1970-es évektől van nyitva. 

A város tényleg nagyon szép, lélegzetelállító. Kb. minden inka város így nézhetett ki, csak azokat szétrombolták a spanyolok. 

Huyna Picchura, a szemközti hegyre, ahonnan nagyon jó a kilátás, sajnos nem tudtunk felmenni, mert naponta csak 400 embert engednek fel, és elfogytak már a jegyek. De nem is bántuk, mert az a rész kb. soha nem jött ki a felhő takarásából és egy óra kell, mire felér az ember. Kicsit veszélyes lehet úgy, hogy még az orrodig se látsz. 

Van egyébként egy Inka Trail nevezetű út, amit februárban mindig rendbe raknak, tehát most zárva van. Ez azt jelenti, hogy a vonat kidob 38 kilométerre Machu Picchutól, és onnan 4 nap 3 éjszaka alatt gyalogolva érik el a turisták a várost. Állítólag nem annyira megterhelő, majd ha legközelebb jövünk, és akkor száraz időszak lesz, akkor biztos kipróbáljuk. 

4 után jöttünk le, megint vagy fél óra volt lefelé és elég félelmetes, mert eléggé csúszott az út. Utána visszamentünk a szállásra, de mivel ott nincs wifi, beültünk egy kólára egy bárba netezni. Most is itt vagyunk még, innen írom a blogot.

A képeket most csak így ömlesztve a bejegyzés alá rakom, nincs rajtuk mit magyarázni, magukért beszélnek. Egyébként a hely tele van lámákkal, azt hinnétek, hogy itt is élnek, pedig kamu. Csak a turisták miatt vannak beetlepítve, hogy szépek legyenek a fotók. Egyébként a lámák és alpakák a magasabb tájakat szeretik (Machu Picchu csak kb. 2500 méteren fekszik).

Location:Inca Trail,,Peru

17. nap Cuzco

Igen, jól látjátok a címet, még mindig Cuzcoban vagyunk. 

Reggel elindultunk Ollantaytambóba, ahonnan a vonat megy fel Aguas Calientesbe, ami a Machu Picchu alatti kis falu. A folyó, aminek tegnap még semmi baja nem volt azonban mára megemelkedett, úgyhogy törölték a vonatot. A kibaszott folyók már csak ilyenek...

Úgyhogy visszajöttünk Cuzcoba, ahol az utazási irodás csávó - akit Pörgőnek nevezünk, a 8. törpe, mert állandóan úgy fel van pörögve, mint a mérgezett egér - kicserélte a jegyeinket. A vonatjegyet egyébként lazán kicserélik, de viszont a Machu Picchu belépőt nem (ami majdnem 10.000 forint). Úgyhogy holnap reggel 4:30-kor indulunk, 7-kor megy a vonatunk ismét Ollantaytambóból - most csak onnan járnak vonatok, mert a Cuzco-Ollantaytambo szakasz kőomlás miatt le van zárva - és kb. reggel 10-re érünk Machu Picchura. Így viszont valószínű, hogy már nem férünk be a 400 ember közé, aki megmászhatja Huyna Picchut, ahonnan baromi jó a kilátás MP-re. Sebaj, csak legalább érjünk fel. Egyébként még mindig jobb a helyzet, mint tavaly, akkor az áradás elmosta a síneket, és februártól 4 hónapig zárva volt Machu Picchu. Nem értem, mi a faszért nem építenek egy kibaszott utat felfele, vagy viszik a síneket feljebb, hogy ne közvetlen a folyóparton menjenek. Ilyen jegyárak mellett lazán megtehetnék - nagy átlagban ugyanis kb. 2000 ember kíváncsi a helyre naponta. Tehát nem kis bevételről beszélünk. 

Na tehát kora délután visszaértünk Cuzcoba, elmentünk ebédelni, aztán az Edike hazajött netezni, én meg ellátogattam az Inka Múzeumba. Érdekes volt, nem olyan hűdejó, csak jó. Volt pár érdekes makett, meg fényképek Machu Picchuról amikor 1911-ben újra felfedezték és a mindent benőtt a növényzet, meg pár kép a hely rendbehozataláról. Voltak múmiák is, azok is érdekesek voltak. 

Aztán én is hazajöttem és aludtam egész délután. Végre. Jól esett azanyját. Pláne, hogy mikor felkeltem és beszéltem Pörgővel, akkor derült ki, hogy reggel 4:30-kor indulunk...

Ezen izgalmas események miatt most vesztettünk egy napot, de már kiterveltem, hogy hol szerezzük vissza, hogy azt a 4 napot nyugiban el tudjuk tölteni északon. Ma átnéztem megint az útvonaltervet, meg írtam a szállóknak, ahol ezután fogunk megszállni, úgyhogy minden rendben van. 

Pár képet azért felteszek, ezeket aközben csináltuk, mikor mentünk Ollantaytambóba.

Location:Atocsaycuchi,Cuzco,Peru

16. nap Cuzco, Szent Völgy

Ittlétünk 16. napján az Inkák Szent Völgyébe mentünk egész napos túrára. 

Reggel a szálló vezetője vitt le mindet a térre a kis volkswagen bogárjával, aminek az elejére meg a hátuljára is Transformers matricák meg logók voltak felragasztja. A csávó meg volt győződve róla, hogy az Űrdongót vezeti. Egyébként itt menő teleragasztani a kocsikat, a legtöbbön Batman felirat meg logo van, még a kicsi mototaxikon is, ami azért még a kocsitól is messze áll, nemhogy a batmobiltól...

Úgy látszik a logisztikai probléma itt minden napos, mert ma is kicsit késve indultunk a túrára. Az első hely, amit megnéztünk egy Pisaq nevezetű inka város volt. A városban anno 550 teraszt építettek az inkák, hatalmas kiterjedésű volt, kétszer akkora mint Machu Picchu és sokkal fontosabb is. Egyfajta határként szolgált, mert a hegyeken túl a dzsungel törzsei laktak, akik állandó harcban álltak az inkákkal. Katonai, spirituális, asztrológiai és mezőgazdasági központ is volt Pisaq. 

Az idegenvezetőnk ma nagyon jó volt, rengeteg érdekességet mesélt, többek között azt is, hogy hogyan építették az inkák a teraszaikat. Eddig azt hittük, hogy csak simán lépcsősre vájták a hegyet, pedig közel sem. Először is kialakították a kőfalakat, majd először nagyobb kövekkel töltötték meg a teraszokat, ami elvezeti a felesleges vizet. Ezután jött egy réteg homok, ami kicsit megtartotta a vizet, majd egy adag agyag, ami a nedvességtartalomért volt felelős, majd kb. egy méter termőföld. Ezeket az anyagokat mind a helyszínre kellett szállítani az építkezéshez. Mondta az idegenvezető a pontos számokat, hogy mennyi teraszt építettek az inkák és hogy ezzel mennyi extra termőföldet sikerült nyerniük, de nem jegyeztük meg. A lényeg, hogy a birodalom 12 millió emberből állt, és az inka birodalomban összesen 8 völgy állt a rendelkezésre, ahol megfelelő minőségű élelmiszert tudtak termelni. Tehát a 8 völgyből látták el a teljes lakosságot. 

Pisaqban található az egyik legnagyobb temető is, a város háta mögötti helyen rengeteg, kb. 3500 sírt találtak. A holtesteket azért temették a hegy belsejébe, hogy közelebb legyenek Pacha Mamához, a földanyához. Ezzel a könnyebb újjászületést akarták elérni, az egész sírhely úgy volt kialakítva, mint az anyaméh. A holtesteket 9 lepedővel fedték le, szimbolizálva a terhesség 9 hónapját. 

Csillagászati központ azért volt, mert 4 hegy veszi körül és a téli és nyári napfordulón, valamit a napéj egyenlőségeken a nap pont a hegycsúcsokon kel. Pluszban Pisaq Cuzcótól és egy harmadik várostól, ahol nem voltunk eddig és lehet hogy nem is megyünk, Pikillactától pontosan 30 kilométerre fekszik, és a három város pontosan egy egyenlő szárú háromszöget alkot. Természetesen ezt is már csak a GPS korában fedezték fel, és a mai napig nem tudják, hogy hogyan tudták kiszámolni illetve miért építették így őket.

 A romok után megnéztük a pisaqi piacot, ahol sajnos nem tudtunk sok időt eltölteni, de azért vettünk pár szuvenírt. Utána tovább buszoztunk Urubambába, ahol egy túlárazott ebédre álltunk csak meg. Kb. délután 3-ra értünk Ollantaytambóba, ami félúton van Cuzco és Machu Picchu között. A vonatok is innen indulnak amik Machu Picchura visznek fel - Cuzco közeléből is indulnak vonatok, csak sokkal kevesebb és most azon a részen a sínek nincsenek jól járható állapotban, így az a szakasz le van zárva. Ollantaytambo-t egy száműzött tárbornok, Ollanta építette, szintén hatalmas kövekből - néhol 60 és 100 tonna közötti kövek vannak - és szintén nagyon fontos helyen - három kisebb völgy találkozásánál. A spanyol hódítás idején itt vívtak egy nagy csatát az inkák, majd innen menekültek tovább a vereség következményeként. Nem Machu Picchu irányába, hanem a hely másik oldala felé. Ennek is köszönhető, hogy a spanyolok soha nem találták meg Machu Picchut. 

Kb. 100 métert másztunk felfelé, a tüdőnket majd kiköptük mire felértünk. A város egyébként sokkal nagyobb volt, mint amilyennek ma látszik, csak a spanyolok innen is elhordták a köveket a saját házaik megépítéséhez.

 Ollantaytambóban találtunk egy érdekes kávézót is...

 

Az utolsó megállónk Chinchero volt, ahol egy szövőházat látogattunk meg. Megmutatták, hogy a birkák szőréből hogyan csinálnak szebbnél szebb dolgokat. A legfurcsább az volt, hogy ott előttünk lazán beszínezték a fehér gyapjút, és csak természetes anyagokat használtak. A képen lehet párat látni, a lilát az itteni lila kukoricából, chinchából nyerik, az okkersárgát egy a Machu Picchu közelében található növényből, a zöldet pedig valami gyógyfűből. A pirosból 14 árnyalatot tudnak készíteni, mindegyiknek az alapja a kaktuszon megtelepedő bogarak vére. Azért volt ennyi kaktuszföld a sivatag közelében, mert az évnek egy bizonyos szakaszában ellepik őket a bogarak. Direkt hagyják őket elszaporodni, majd mikor elég van belőlük akkor "leszüretelik" őket. Kiszárítva és összetörve őket nagyon erős piros festéket kapnak, amit pl anyagok befestésére használnak, de sokat adnak el a kozmetika iparnak is, hogy rúzsokat készítsenek belőle. Azt mondták, hogy manapság sokan ültetnek ilyen kaktuszokat, mert jó megélhetést biztosít.

Este 8-ra értünk vissza Cuzcóba, most épp a Karib Tenger Kalózait nézzük egy helyi adón, meg készülődünk a holnapra, mert reggel indulunk kocsival vissza Ollantaytambóba, onnan vonattal Aguas Calientesbe, majd holnap után Machu Picchura. 

Nem tudom, hogy az aguas calientesi szállóban lesz-e wifi, úgyhogy holnap lehet, hogy nem tudunk írni, de akkor holnap után rengeteg képpel jelentkezünk majd Machu Picchuról. Alfázzatok, hogy jó időnk legyen - ma is sokat esett, annyira nem volt vészes, de inkább napsütést szeretnénk keddre.

Location:Granada,Cuzco,Peru

15. nap Cuzco, Maras, Moray

Reggel 8-kor indultunk le a főtér mögé, ahonnan az összes túra indul. Kicsit kellett várni, mert enyhe logisztikai fennakadás történt, mikor el kellett helyezni a sok turistát a buszokban. Ma kb. 25-en voltunk a csoportban, de szombat volt, sokan peruiak voltak Limából.

 Kb. egy óra volt az út Marasig, ahol a sótavakat néztük meg. Minden családnak, aki a közeli Maras faluban él van 5, 10, 15 tava és a sótermelésből élnek. A só nagyon régen lakódott le, mikor még tenger volt ez a vidék, most pedig egy vulkanikus eredetű hegy gyomrából egy forrás hozza a felszínre. Vagyishát nem most, mert már a pre-inka idők óta így néz ki a vidék, ami azt jelenti, hogy már 1000 előtt is a sóból éltek az itt lakók. 

Mivel most esős évszak van, ezért nem működik a kitermelés, így a patak ami a sós vizet hozza belefolyik egy nagy folyóba. De a száraz időszakban (kb. áprilistól novemberig) a kis patakot szegélyező kövek közül kiszednek néhányat, így a víz átcsöpög a tavakba. A nap pár nap alatt elpárologtatja a vizet, otthagyva a sót, amit a helyiek sok helyre exportálnak. 

Nagyon jó látvány volt az egész, a patak vize kb. 30 fokos lehetett, megkóstoltuk és iszonyatosan sós volt. A falakon, ahol a víz csöpög, mikor eltávolítják a köveket, pedig vastagon állt a sókristály.

A második hely a Moray nevezetű inka mezőgazdasági hely volt. Ezt az inkák csinálták, és amolyan növényneveldeként funkcionált. A legmélyebb pontja 150 méter, és minden körnek más a mikroklímája, így tudták a más-más alacsonyabban fekvő vidékről származó magvakat hozzászoktatni a magassághoz. Le is másztunk majdnem a legaljáig, és az egyek söröket elválasztó falak kb. két méteresek. A két méteren általában 3 lépcsőfokon kellett megoldani a lemenetelt és a feljövetelt, ami nekünk nem volt olyan vészes, de viszont azt nem tudtuk megfejteni, hogy a kb. 140 magas inkák hogy jártak le-fel ezeken a körökön.

A visszafele úton kisebb izgalmakban volt részünk, ugyanis ezekhez a helyekhez vezető út elég meredeken van kialakítva, és csak egy busz fér el rajtuk. Mikor lefelé jöttünk szembejött egy teherautó, ami nem akart visszahátrálni, így a mi buszunk kezdett tolatni. Mivel pont egy szakadék szélén voltunk, ezért elég parás volt, és miután a sofőr kb. hátrament 3 métert a hátul ülők elkezdtek ordibálni, hogy nincs több helye. Ezért inkább mindenki leszállt a buszról, ha netán lezuhan akkor csak a sofőr vesszen oda, de szerencsére nem történt semmi baj.
Kb. délután 3-ra értünk vissza, megebédeltünk, aztán be akartunk menni az Inka Múzeumba, de szombaton 4-kor zár. Úgyhogy erről lemaradtunk, pedig állítólag jó kis makettek vannak, hogy az egyes részek hogy néztek ki annak idején.

A délután eseménytelenül telt, pihentünk, Edike netezett én meg bújtam a Bibliát - a Lonely Planet Peru Guide-ot. Próbálunk Limában közelebbi szállást találni Miraflores központjához és lassan azt is ki kellene találni, hogy Trujilloban hol fogunk megszállni. Kinéztem pár címet a könyvből, úgyhogy most fogok utánanézni, hogy milyen vélemények vannak róluk a neten. 

Holnap egész napos Szent Völgy túrára megyünk, reggel 8-tól este 7-ig, asszem 4 helyet nézünk meg, mindegyik tele van rengeteg inka építménnyel.

Location:Tandapata,Cuzco,Peru

14. nap Cuzco, City tour

Ma kicsit később keltünk, csak 9:30-ra mentünk le reggelizni. Délelőtt punnyadtunk, neteztünk, meg megpróbáltunk kitalálni, hogy hány napot maradjunk Cuzcoban, meg hogy hogy menjünk vissza Limába. Egyenlőre nem sokra jutottunk. :D De jövőhét szerdáig biztosan Cuzcoban maradunk.A szállásunk tetőteraszáról nagyon jó kilátás van az egész városra.

Egykor találkoztunk a csávóval, aki intézte a túráinkat. Kicsit furcsa szegény, túl van pörögve állandóan, be nem áll a szája. Lekísért minket a főtérhez, meg kellett vennünk egy turisztikai jegyet, hogy mindent megnézhessünk Cuzco körül. Utána meg még eljött a buszhoz is, szó szerint felrakott minket rá, mintha kb. 2 évesek lennénk és félne, hogy elveszünk.

A városnéző túra nem is inkább annyira városnéző, mert konkrétan a városban csak egy helyet néztünk meg és inkább a körülötte lévő dolgokról szólt az 5 órás túra. Az idegenvezetőnk nem volt valami jó, elég unott volt, úgyhogy el-elszakadoztunk a csoporttól és különállóan barangoltuk be a látványosságokat.

Összesen 5 helyre mentünk, az első a Szent Domingó templom volt, ami érdekes keveréke az inka és a koloniális stílusnak - koloniális stílus a spanyolok bejövetele után épített dolgok. A spanyol hódítás előtt ezen a helyen volt az inka birodalom alsó részének a központja, az akkori neve Qorikancha volt - az inkák központja Cuzco volt, quechuául Qosqo, innen irányítottak mindent. Elég nagy területen feküdt ez a rész, ahol főként az előkelők laktak. Aztán mikor jöttek a spanyolok, az egészet átformálták egy templommá. Nagyon érdekes módon, mert van ami csak inka rész, van ami csak koloniális, de van olyan is amikor teljesen össze van keverve a kettő. Egyébként a spanyol építkezésről annyit, hogy míg az utolsó 1950-ben lévő földrengéskor a templom tornya összeomlott, addig az inka részek 500 éve sértetlenül állnak. Természetesen a tornyot azóta rendbehozták. Az inkák hatalmas kövekből építkeztek, általában mészkőből, és nem használtak semmi kötőanyagot, egyszerűen úgy munkálták a köveket, hogy pontosan egymáshoz illeszkedjenek.



Ezen a festményen azt lehet látni, hogy hogyan épült fel az inkák birodalma. Középen a fehér folt Cuzco, a 4 szín a birodalom négy részét jelképezi. A vonalak a fontos útvonalakat és azért szaggatottak, mert a vonalak mentén helyezkedtek el a fontos helyek, templomok, kutak, erődök stb. Erősen centralizált és jól megszervezett birodalom volt, az biztos.


A templom alapjait az inka kövekre építették, lehet látni a nagy kövek azok az inka építmény részei.

A második hely, ahova mentünk az Saqsaywaman volt, ami az inkák által épített Cuzco felső részének volt a központja. Sokáig azt hitték, hogy egy erőd volt, de nem az. Óriási kövekből építették, amiket kb. 3 kilométerről hoztak. Ezek is mészkövek. Egyébként az inkák három szent állata a kondor, a puma és a kígyó volt. Az inka Cuzco úgy nézett ki, mint egy puma. Két folyó alkotta a testét, és Saqsaywaman volt a feje, ami az egész birodalom központja volt. A mai napig itt rendezik meg az Inti Raymi fesztivált június 24-én ami a legnagyobb ünnepség szerintem egész Peruban. A fesztivál része egy láma leölése és a beleiből a jövő évre vonatkozó dolgok kiolvasása. A megépítése egyébként 77 évig tartott. Kb. 30 évre rá, hogy készen lett, a spanyolok legyőzték az inkákat, a kövek nagyrészét pedig elhordták, hogy a saját koloniális templomaikat meg tudják építeni. Az egész építmény egyébként 3 szintből állt, a legalján vannak a legnagyobb kövek, van ami 10 méter magas és van ami 70 tonnás.

Az inkák meg a hülye meredek lépcsőik...



A harmadik hely, ahova mentünk az Tambomachay volt, aminek a jelentése Pihenő. Itt volt a víz temploma. Szintén az inkák által épített kutakból a mai napig jön a friss forrásvíz.

A negyedik hely Puka Pukara volt, ami viszont tényleg erődként szolgált. A futárok - chaskik - is itt pihentek. Ők voltak azok, akik szaladtak a fontos hírekkel és bizonyos kilométerenként váltották egymást.

Utoljára pedig Q'enqo-t maradványait néztük meg, a szó jelentése labirintus. Ez egy spirituális hely volt, sok edénymaradványt találtak és időnként itt is lámákat és alpakákat áldoztak az isteneknek. Q'enqo-ból asztrológiai jelenségeket is megfigyeltek. Az építmény tetején van egy kő, aminek az árnyéka minden év június 24-én egy pumafejet rajzol ki. A tavaszi és őszi napéjegyenlőségkor pedig úgy vetül a napfény, hogy a kőnél pont elfelezi az építményt.

Mindenhol rengeteg árus volt, akik kurva jó dolgokat árulnak viszont kibaszott rámenősek. Kb. a harmadik helyen már elég nehezünkre esett mosolyogva mondani, hogy "no, gracias" és ennek ellenére volt olyan aki négyszer kérdezte meg, hogy veszünk-e valamit. A végére már legszívesebben fejbebasztuk volna a kis törpéket. Ezt eddig sehol máshol nem tapasztaltuk, ha azt mondtad, hogy nem kell, akkor békén hagytak. Itt viszont nem. Magában a városban nem ilyen rámenősek, csak ezeknél a helyeknél voltak azok.

A túra után megkajáltunk, aztán kerestünk egy ATM-et, hogy kivegyünk pénzt. A hülye ATM-ek limittel működnek, max. 300 dollárt lehet kivenni, ami szívás, mert ugye a bank tranzakciónként elég sokat felszámol. Ez van...

Mára ennyit, holnap ismét reggeli túrára megyünk, aztán délután meg az inka múzeumba.

Location:Tandapata,Cuzco,Peru