4. nap - Pisco, Ica, utazás Nazcába

Halihó!

Ma is igen izgalmas és eseménydús napunk volt. Kezdődött ott, hogy megint reggel 6:30-kor keltünk, ami kezd kicsit kiborítani minket :). De végülis nagyjából pihentek voltunk, ugyanis előző este 9-kor kidőltünk. Pedig pont akkor kezdődött a TV-ben az Avatár. Nagyon durva, hogy itt már a TV-ben adják..Reggeli után bepakoltunk, ami már nagyon nehéz, mert a télikabátot és a cipőt is be kell tuszkolni a táskába. 

Reggel 8-kor vett fel minket a privát sofőrünk, ő fuvarozott minket egész délelőtt, de mindig a kocsinál maradt, hogy vigyázzon a cuccainkra. Piscoból Ica felé vettük az irányt, ami csak 50 percre van. Az úton rengeteg spárga és kaktuszültetvényt, mangófát és szőlőt láttunk. Ica egy nagyobb város, 180.000-en laknak benne. Nem elég, hogy 2007-ben ezt a részt is érintette a földrengés, előtte 7 évvel a város nagyrészét még egy árvíz is elmosta.

Ja egyébként az egyik legfontosabb a mai nap történéseiben az, hogy esett az eső. Vagyis nem is esett, inkább csak csöpögött. Ez ritkán fordul elő, mivel a sivatagban vagyunk, de néha az Andokból fennmaradó eső itt csöpögi ki magát. A legutolsó ilyen alkalom 3 éve volt... Legalább azon nem kellett aggódni, hogy az egyébként is ropogósra sült fülem hamuvá váljon. 

Az első megállónk Icában egy kicsi borászat volt. Az idegenvezető körbemutogatta a dolgokat, mondta, hogy 2 hét múlva kezdődik a szüret. Ha akkor jöttünk volna, akkor részt vehettünk volna a következő csodálatos eseményen: a turisták a helyiekkel együtt tapossák a szőlőt szigorúan lábmosás nélkül, majd a friss levet felöntik egy kis Piscoval - a helyi szőlőből készült pálinka - és egyből meg is isszák. Mindezt perui tradicionális zenére teszik. Valahogy nem nagyon bántuk, hogy kimaradtunk ebből, tekintve hogy így is a túra végén 3 fajta bort, 4 fajta Piscot és 1 fajta likőrt kóstoltunk meg, és még csak reggel 10 óra volt. 

Másodjára egy nagyobb borgyárba mentünk, ahol szintén bort és Piscot gyártanak. Ezek a desztillálók: 

Hát nem mondom, hogy nem jönne jól otthonra egy ilyen... Itt is megkóstoltunk két fajta bort és egy Piscot. Szerintem ennyi bélfertőtlenítés bőven elég volt mára.

A harmadik megállónk a helyi múzeumban volt, ahol a helyi kultúrákat mutatták meg. A vidéken kb. i.e. 5000-ben települtek le az emberek, de az első nagyobb kultúra - a paracasi - i.e.2000-től i.u. 200-ig virágzott. Őket leigázták a Nazcák, őket a Wasik, őket az Icák, őket meg az  Inkák az 1400-as évek végén 1500-as évek elején, őket meg ugye a spanyolok. Szóval elég sokszor változott a vidék lakossága. Láttunk múmiákat is. Az emberek nagyon picik lehettek, kb. akkorák mint egy mai 8-10 éves. Egyébként is itt magasnak számítunk, nem nagyon számítana ha egy Tiesto koncerten csak a 20. sorban állnánk, akkor is ellátnánk mindenki feje felett. A fejről jut eszembe, ezeknek a népeknek az volt a szokása, hogy a leigázott ellenséget lefejezték, majd egy kis lyukon keresztül kiszedték az agyukat és a szájukat kaktusztüskével szúrták át, majd mindezt egy szép füzérre fűzve dicsekedtek vele. Ja és a koponyájukat is valahogy nyújtották, mert úgy néztek ki mint a csúcsfejűek. 

A negyedik megállónk egy csokigyárban volt, ahol 4-5 fajta csokit kóstoltunk. Nagyon finomak voltak, vettünk is párat.

Az ötödik megállónk egy oázisban volt, ahol körbejártuk az egészet és meg is ebédeltünk. Az ozáis tényleg a sivatag közepén van, körülötte hatalmas homokdűnék vannak, ha mellette áll az ember nem is olyan mintha egy domb lenne hanem mintha egy jó nagy fal.. 

Innen kb. 1:30-kor indultunk a buszpályaudvar felé, ahonnan 2-kor ment a buszunk Nazca felé. Most nem a Cruz del Surral mentünk, mert az csak este 6-kor jött volna, meg gondoltuk spórolunk egy kicsit ezért a helyiek által is haszánlt Soyruz szolgáltatásait vettük igénybe. A két órás út kemény 700 forintba került, a csomagjainkat ugyanúgy felcímkézték és berakták a csomagtérbe, viszont a kezünkben maradt táskáinkra jobban kellett vigyázni.Ez a busz nem direkt, sok helyen megállt, ahol egyből kb. 4-5 árus kezdte ordibálva kínálni a gyümölcsöket meg az üdítőket. Ha valakinek kellett valami, akkor csak elvette a buszablakból és kiadta az árát. Olyan sok helyen azért nem álltunk meg, meg ha megálltunk is nem sokat, a sofőr olyan türelmetlen volt, hogy van akinek csak lassított és ugrania kellett, ha le akart szállni. Nekünk nem, mert Nazcában volt a végállomás.

Nazcába érve eltaxiztunk a szállásra, ami eddig a leggázabb. Konkrétan olyan, mint valami zárda. A szobák alig nagyobb annál, mint ami a hajón volt, a matrac iszonyat szar és a fürdőben fel kell kapcsolni valamit, ha melegvizet akarsz. Ha viszont felkapcsoljuk, akkor nem szabad a zuhanyrózsához érni, különben megbasz az áram. Elég vicces.

Ez van, egy éjszakát azért itt is kibírunk, mert a tervezett két nap helyett csak egyet alszunk itt.Ez a kis változtatás annyit jelent, hogy holnap is elég sűrű programunk lesz, nem baj, legalább lesz miről beszámolnunk. Meg nyerünk is egy napot, ami ki tudja, lehet hogy elkel majd. Viszont megint kelhetünk reggel 6-kor, mert 7-kor indul a túra a Nazca vonalakhoz, amit nagyon várunk, az lesz az út egyik csúcspontja.  Ennyit arról, amit az Edivel beszéltünk idefele, hogy mostmár nem bánnánk egy laza délelőttöt, amikor kicsit tovább aludhatunk. Azt javasolták, hogy ne nagyon reggelizzünk be, mert a kisgép sokszor nagyon be fog dőlni hogy jól lehessen látni a rajzokat.

Este még kimentünk kicsit körbenézni, hát Nazca se egy turistaparadicsom... Ettünk egy pizzát aztán most itt ülünk a közös helyiségben. Most éppen koka teát szürcsölgetek, gondoltam kipróbálom. Itt Peruban ez teljesen legális, csak az országból nem lehet kivinni. Egyébként is nagyon nagyon kevés kokain van benne, vagyis nem konkrétan kokain hanem valami más anyag. A lényeg, hogy koka levélből csinálják a kokaint is, de nagyon sok kell belőle hogy valaki jól beálljon. Itt frissítőként kínálják, állítólag olyan hatása van, mint a kávénak. Magassági betegség ellen is egy ismert gyógyszer. Én semmit nem érzek tőle, de mondjuk még se nem vagyunk magasan, se nem ittam meg egy hektolitert, csak egy csészével.

Jó hallani felőletek és tudni hogy otthon minden ok. Azért ha a Kikiék mennek ultrahangra, akkor pár képet küldjetek a Liliről.