5. Nap - Nazca

Tegnap még elfelejtettem írni, hogy Piscoból Nazcába összesen 220 kilométert utaztunk megintcsak a pánamerikai főúton.

A mai nap is elég eseménydús volt, úgyhogy megint kicsit hosszú lesz a bejegyzés, de gondolom ezt már megszoktátok. Nekem is jó kis esti program visszagondolni mindenre, meg mire feltölti a képeket meg videókat az elég hosszú idő. Úgyhogy naponta minimum másfél óra megírni egy bejegyzést.

Reggel ismét csak marha korán keltünk, de nem fértünk be a 7 órási buszra, ezért csak 8:30-kor szedtek fel minket. Indultunk a reptérre, ami kb. 10 perc volt, majd ott lemértek minket meg leírtak minden adatot az útlevélről. Majd kb. 2 órát vártunk mire felszállhattunk.

A repülés kis repülővel nagyon nagy élmény. Gyenge gyomrúaknak nem igazán ajánlott, olyan volt mintha 35 percig hullámvasúton ülnénk. Nagyon élveztük. Pláne, hogy közben azért nem akármilyen volt a látvány:

A repülés kb. 35 percig tartott és közben az összes Nazca vonalat megnézhettük. 6 személyes volt a gép, 2 pilóta és 4 utas, úgyhogy mindenkinek nagyon jó volt a kilátás. A képeket balról és jobbról is megnéztük, viszont ehhez a gépnek néha majdnem 90 fokba be kellett dőlnie. Csodálatos volt, el bírnánk viselni minden héten egy ilyen repülést...

A rajzokról most nem töltök fel egyesével képet max egyet kettőt, mivel volt vagy 15 fajta, csináltam videót a telómmal, remélem azon látszanak azért de azt meg most nem engedi feltölteni!

A vonalakat nagyjából egyszerű módon csinálták, eltávolították a felső köves réteget, azt elhordták és a szélüket nagyobb kövekkel rakták ki. az összes rajz és forma egy fennsíkon van, ahol nem esik az eső, és a hegyekből leömlő víz se ott megy el. A nazcák a völgyben laktak, a hegyek lábánál, és a fennsíkot ahol a rajzokat csinálták szent helynek tartották. Az ábrákat az 1900-as évek elején fedezték fel, amikor az első repülő elrepült felettük. Addig nem is tudták, hogy léteznek. Egy német nő védte és vizsgálta őket majdnem 50 évig, de halála előtt még ő is azt mondta, hogy még mindig nem érti, hogy miért csinálták őket. Néhány mentén zenei eszközöket találtak, amiből arra következtetnek, hogy rituális dolgok színhelyei voltak, néhányra illenek a csillagképek, de nem mindegyikre, úgyhogy a mibenlétüket még mindig senki nem tudta megfejteni. Egyébként érdekes, hogy a majom ábrának csak 9 ujja van, a kezek ábrán is csak 9 ujj van. Egy évben 9 hónapot van szárazság ezen a környéken és a nő – Maria Reiche – aki majdnem egész életében ezekkel foglalkozott szintén 9 ujjal született.

Innen nem messze, Palpában is vannak vonalak, azok még régebbiek, a paracasi kultúra csinálta őket. Azok inkább geometrikai formák, de van pár ábra is, ami viszont sokkal összetettebb és jóval kisebb. Azokat nem láttuk, nagyon drága lett volna az oda repülés, de láttunk róluk képeket.

Délután 1 körül értünk vissza a szállásra, ahol 4-ig pihentünk majd egy másik túrára mentünk, ahol először egy vonalat láttunk ezúttal nem a levegőből, hanem csak egy dombról. 

Az idegenvezetőnk kurva jó fej volt, olyan átéléssel adta elő a dolgokat hogy fostunk a röhögéstől. Néha annyira artikulált és belemerült a magyarázatba, hogy még a nyála is kicsordult :D. Ő mesélte el a fent leírt érdekességeket a vonalakról. Másodjára egy kutakkal teli vidéket néztünk meg. Ezt is a nazcák építették 1600 évvel ezelőtt. Kimérték, hogy a hegyekből érkező víz hol megy el a föld alatt, majd kiástak egy árkot neki kb. 8-10 méter mélyen. Ezt utána a hegyekből hozott kövekkel lefedték, de néhány helyen körkörös szellőzőnyílásokat hagytak, hogy tudjon szellőzni és hogy a légnyomás lefelé tolja a vizet a szintén általuk épített víztározókba. A nyílásokon keresztül akármikor be tudtak menni és ki tudták takarítani az árkot. Úgy megépítették, hogy a földrengések se tették tönkre, pedig a 2007-es földrengés 7.9-es erősségű volt. Ja és mindezt úgy csinálták, hogy a kereket még nem ismerték, és a kövek amikkel lefedték az árkot kb. 1 tonnásak és a nazca kultúra össznépessége kb. 5000 fő volt. A kút amit megnéztünk két részből állt, egy 300 és egy 400 méteres szakaszból ami két elágazó forrásból szedi össze a vizet. Egy kutat néztünk meg és nazca körül 36-ot építettek 1600 éve! Mivel a folyó ami átszeli a várost csak január, február és március között van tele vízzel, a többi 9 hónapban még mindig az így összegyűjtött vízből gazdálkodnak. 

A harmadik hely a túrán egy városrom volt, amit először a nazcák kezdtek építeni, de 4 nép kezének a nyoma látszik rajta. Ezt elég könnyű megállapítani, mert mindegyik más alapanyagból építkezett. Régen ez volt a nazca völgy központja, ahol a főnép lakott.

Utoljára egy bányászbácsit látogattunk meg, aki elmondta, hogyan bányászták az aranyat és ezt szemléltette is az általa összetákolt minibányán. Annyira beleélte magát ő is a mesélnivalójába, hogy szakadtunk a röhögéstől.

A túra egyébként privát idegenvezetővel volt, aki a saját kocsijával hordozott jobbra-balra 3 órán keresztül. A végén kirakott egy étterem előtt, ahol megvacsoráztunk, majd visszamentünk a szállásra összepakolni.

Este 10-kor indult a buszunk a következő városba, ami Arequipa. Ez már az Andokban van, 2300 méter magasan. Egész este buszoztunk, megint a Cruz del Surral, úgyhogy nagyon kényelmes volt és jót aludtunk. Adtak párnát, takarót, és a háttámla majdnem fekvőhelyzetbe dönthető.  A majdnem 10 órás út alatt 560 kilométert utaztunk megintcsak a pánamerikán. 

A bejegyzést mostmár Arequipából írom, reggel 8-ra értünk ide a szállásra, ami megint nagyon rendben van. Tegnap nem tudtam elküldeni a bejegyzést, mert az ótvar nazcai szálláson baromi lassú volt a net. Úgyhogy bocsi a későbbi postolásét. 

Location:Panamericana Sur,Nazca,Peru