Ma megint találkoztunk a Rolandékkal, reggel 6:45-re jöttek a szállónk elé. Pár perc múlva már a buszon ültünk a kikötő felé tartva. Az idő reggel még kicsit borongós volt, de később kisütött a nap, persze megint leégett az arcom. Ki gondolná, hogy 3800 méteren és kb. 15 fokban is fog a nap? Ezért nem is vittünk naptejet. Hát kellett volna... Mondjuk annyira nem gáz, mint múltkor, viszont most az orrom olyan mint Rudolfé.
A hajón összesen 22-en voltunk, az első megállónk az Uros nevezetű szigetcsoport volt, ami kb. 40 úszó szigetből áll össze. Azt, hogy hogyan építik és tartják fent a szigeteket, egy helyi aymara emberke személéltette egy miniszigettel.
Az egész Uros szigetcsoport a Titikaka Nemzeti Park része és az itt lakók használhatják a sziget nyújtotta forrásokat, hogy fent tudják tartani magukat. Tehát minden esős évszakban, vagyis inkább annak a vége felé, mikor a Titikaka-tó szintje megemelkedik a sok esőzéstől kieveznek a csónakjaikkal nádat gyűjteni. A nád ilyenkor a megemelkedett vízszint miatt lebeg. Először a nád gyökeréül szolgáló földdarabot felaprítják és összefűzik, majd friss nádat raknak rá, először minden héten egy réteget, majd később nagyobb időközökkel. A sziget ahol voltunk összesen már 2 méter vastag volt, és minden nádból van rajta. Még a házaikat is nádból építik, nagyon fura. Elég büdös volt az egész szigeten. A helyiek nagyon rendesek voltak, mivel kb. a turistákból élnek ezért mindenkire mosolyognak, még a házaikba is beengedtek. A házba lépve meglepődtünk, volt világítás, hűtő, sőt még tv is! Utólag vettük észre, hogy minden házon egy kis napelem van. Körbevezettek a szigeten, ahol kacsákat, pisztrángot, vmi másik halfajtát és flamingót is tartanak. A flamingókat nem tudjuk, hogy miért tartják, szépnek szépek, de gondolom nem eszik meg őket. Egyébként olyan volt a lábuk mintha össze lett volna szigszallagozva.
A szigeten töltött kb. fél óra után átmentünk egy másik szigetre a helyi hajókon, amik nagyon szépen kidolgozottak voltak. A szigetnek, ahol eredetileg kirakott minket a hajó összesen 24 lakosa volt, a második szigeten viszont - ahova a hajójukkal mentünk át - nem töltöttünk valami sok időt, csak a konyhájukat fényképeztük le, hát elég érdekes...
Ezután továbbindultunk a másik szigetre, aminek Taquile a neve és a második legnagyobb sziget a tó perui oldalán. 6 km hosszú és 2 km széles. A csúcssebességű ladikunknak köszönhetően kb. két és fél óra alatt ott is teremtünk - kb. 40 kilométerre lehet Punotól...
Odaérve mindannyian kiszálltunk a hajóból és egy csodálatos 30 perces séta előtt találtuk magunkat - természetesen felfelé. Ami mondjuk otthon nem lenne akkora gond, de azért a 3800 métert ilyenkor már megérzi az ember - jelezném, hogy mi már akkor is megérezzük, ha gyorsan jövünk fel a szálló lépcsőjén és a másodikon lakunk. Ilyen magasan lenni nagyon fura, mint azt már többször is írtam. Napközben nem nagyon érzed, de ha kicsit is olyan dolgot kell csinálni ami fizikai megmozdulással jár, akkor gyorsan el tud fogyni a levegő. Az itt élők állítólag úgy alkalmazkodtak, hogy 1-2 literrel több vérük van, ezért a kevesebb oxigén is elég nekik. A koka tea fogyasztását már két napja abbahagytuk, mert elég gyanús hogy attól ment a hasunk. Azóta minden ok, de néha azért kell egy koka cukorka, hogy jobb legyen a közérzetünk. Még ami a magassággal jár, az az hogy néha kicsit vérzik az orrom és rendszeresen hajnal 4-kor felébredek, nem tudom miért. De ma pont ezt beszéltük a Rolanddal, neki tegnap ömlött az orrából a vér és még a szeme is bevérzett. Hát kell pár nap, mire hozzászokik a szervezet, pláne hogy ő hollandiában mínusz 4 méteren él...
Na tehát a fél óra alatt sokszor megálltunk, összesen kb. 100 métert mehettünk felfelé. Taquile-ről nagyon szép a kilátás. 2000 lakosa van, tegnap már írtam, hogy hogyan házasodnak, ma még pár érdekes dolgot megtudtunk róluk, többek között azt, hogy a fiúk és a lányok is 4 éves koruktól tanulnak kötni, a fiúk sapkát, a lányok övet. 6-7 éves korukra megkötik az első önálló művüket. A fiúknak mindig sapkát kell hordani, de nem mindegy hogy hogyan hordják és hogy milyen színű. Pl. a fehér az azt jelenti, hogy feleséget keres, a piros meg azt, hogy már házas. A lányok a gyerekeknek és maguknak is kötnek övet, de miután megházasodtak, a férjük övét kell megkötniük. Kb. minden évben újat csinálnak, mert az övön minden fontos eseménynek szerepelnie kell - születés, milyen állataik vannak, rokonok, halál, stb. Úgyhogy egy öregember övéről kb. az egész életét le lehet olvasni.
Ott ebédeltünk a szigeten, majd kb. másfél órát gyalogoltunk - de ezt már vízszintben és lefelé - a másik kikötőhöz, ahová időközben átevickélt a csodahajó. A visszafele út 3 órát tartott, de nagyon szép kilátás volt a szigetekre, a tóra, Punóra meg mindenre.
Visszaérve megbeszéltük a Rolandékkal, hogy holnap elmegyünk Bolíviába, Copacabanaba. Egy taxival megyünk négyen, de az csak a határig visz, onnan másik taxit fogunk a városig. Viszont a taxi végig a határ perui felén marad majd és vissza is hoz. Tehát a kocsi végig a miénk lesz, mindezt fejenként kb. 3500 forintért. Holnap után pedig már irány Cuzco, az inka főváros. Ott kb egy hetet leszünk majd, mert marha sok a látnivaló, többek között onnan lehet eljutni Machu Picchura is.
Onnan majd visszarepülünk Limába, viszont az őserdőt ki fogjuk hagyni. Lehet hogy ezt már írtam, nem emlékszem. Nem megyünk oda, mert azt hallottuk hogy 3 nap alatt nem lehet sokmindent megnézni, oda egy kifejezetten olyan túra kell, ami mondjuk egy hetes és akkor jó sok helyre el lehet menni. Pluszba még Deunge-láz is van, amit a nappali szúnyogok terjesztenek - a maláriát az éjszakai szúnyogok terjesztik - viszont erre a Deunge-lázra nincs orvosság és ha elkapja az ember akkor kb. olyan mintha 2 hétig nagyon influenzás lenne - magas láz, ízületi fájdalmak, stb. Szóval nem olyan komoly mint a malária, de azért nem szeretnénk az utolsó két hetet így tölteni. Úgyhogy inkább nem kockáztatunk, hanem felmegyünk majdnem az egyenlítőhöz semmit csinálni.Semmit csinálás alatt azt érem, hogy csak pihenni, napozni, talán szörfözni tanulni, majd meglátjuk. Ott nagyon szép a part és 24-25 fokos az óceán. Na de erről majd többet akkor, ha már tényleg ott leszünk.
Sziasztok Csavargók!
VálaszTörlésNagyon jó a blog, minden reggel ez az első programunk Sanyával és Lilivel, hogy elolvassuk. Jó sok érdekességet lehet megtudni tőletek, ez az öves dolog nagyon durva.
Tegnap előtt voltunk ultrahangon, küldtem emailben egy csomó képet, illetve elküldtem mindet, amit csinált a csaj, a dvd-t sajna műszaki analfabéta lévén nem tudom hogy elküldeni, azt majd megmutatom márciusba, mikor hazajöttök.
Egyébként néztétek az emailt? Az egyik képen tiszta Lacika orra van, mert belenyomódott a méhlepénybe, ott röhögtünk! Meg ásítozott is:)Már másfél kiló, ja és mostmár tuti, hogy kislány:)Marad a név.
A váróban elég durva volt, egy ajtó választott el a szülőszobától, ahonnan a következőket hallottuk: ezaz anyuka, nyomjon, nyomjon NYOMJON, majd nyomás hangok, hát ......elég durva volt, de amíg be nem mentünk nem hallottunk felsírást, úgyogy sztem szegény még nyomhatott egy párat.
Azt szeretném kérdezni, hogy nem találkoztatok véletlenül vmi eldugott kis trafikban bolával?
Szombaton megyünk a Nyanyáékhoz farsangra, ugye kurvák és kamionosok bulija lesz, mi leszünk Sanyával Bud Spencer és Terence hill:):):)
Sok puszi, vigyázzatok magatokra!!!!
CMÁÁÁÁÁÁÁ