Reggel 8-kor indultunk le a főtér mögé, ahonnan az összes túra indul. Kicsit kellett várni, mert enyhe logisztikai fennakadás történt, mikor el kellett helyezni a sok turistát a buszokban. Ma kb. 25-en voltunk a csoportban, de szombat volt, sokan peruiak voltak Limából.
Kb. egy óra volt az út Marasig, ahol a sótavakat néztük meg. Minden családnak, aki a közeli Maras faluban él van 5, 10, 15 tava és a sótermelésből élnek. A só nagyon régen lakódott le, mikor még tenger volt ez a vidék, most pedig egy vulkanikus eredetű hegy gyomrából egy forrás hozza a felszínre. Vagyishát nem most, mert már a pre-inka idők óta így néz ki a vidék, ami azt jelenti, hogy már 1000 előtt is a sóból éltek az itt lakók.
Mivel most esős évszak van, ezért nem működik a kitermelés, így a patak ami a sós vizet hozza belefolyik egy nagy folyóba. De a száraz időszakban (kb. áprilistól novemberig) a kis patakot szegélyező kövek közül kiszednek néhányat, így a víz átcsöpög a tavakba. A nap pár nap alatt elpárologtatja a vizet, otthagyva a sót, amit a helyiek sok helyre exportálnak.
Nagyon jó látvány volt az egész, a patak vize kb. 30 fokos lehetett, megkóstoltuk és iszonyatosan sós volt. A falakon, ahol a víz csöpög, mikor eltávolítják a köveket, pedig vastagon állt a sókristály.
A második hely a Moray nevezetű inka mezőgazdasági hely volt. Ezt az inkák csinálták, és amolyan növényneveldeként funkcionált. A legmélyebb pontja 150 méter, és minden körnek más a mikroklímája, így tudták a más-más alacsonyabban fekvő vidékről származó magvakat hozzászoktatni a magassághoz. Le is másztunk majdnem a legaljáig, és az egyek söröket elválasztó falak kb. két méteresek. A két méteren általában 3 lépcsőfokon kellett megoldani a lemenetelt és a feljövetelt, ami nekünk nem volt olyan vészes, de viszont azt nem tudtuk megfejteni, hogy a kb. 140 magas inkák hogy jártak le-fel ezeken a körökön.
A visszafele úton kisebb izgalmakban volt részünk, ugyanis ezekhez a helyekhez vezető út elég meredeken van kialakítva, és csak egy busz fér el rajtuk. Mikor lefelé jöttünk szembejött egy teherautó, ami nem akart visszahátrálni, így a mi buszunk kezdett tolatni. Mivel pont egy szakadék szélén voltunk, ezért elég parás volt, és miután a sofőr kb. hátrament 3 métert a hátul ülők elkezdtek ordibálni, hogy nincs több helye. Ezért inkább mindenki leszállt a buszról, ha netán lezuhan akkor csak a sofőr vesszen oda, de szerencsére nem történt semmi baj.
Kb. délután 3-ra értünk vissza, megebédeltünk, aztán be akartunk menni az Inka Múzeumba, de szombaton 4-kor zár. Úgyhogy erről lemaradtunk, pedig állítólag jó kis makettek vannak, hogy az egyes részek hogy néztek ki annak idején.
Kb. délután 3-ra értünk vissza, megebédeltünk, aztán be akartunk menni az Inka Múzeumba, de szombaton 4-kor zár. Úgyhogy erről lemaradtunk, pedig állítólag jó kis makettek vannak, hogy az egyes részek hogy néztek ki annak idején.
A délután eseménytelenül telt, pihentünk, Edike netezett én meg bújtam a Bibliát - a Lonely Planet Peru Guide-ot. Próbálunk Limában közelebbi szállást találni Miraflores központjához és lassan azt is ki kellene találni, hogy Trujilloban hol fogunk megszállni. Kinéztem pár címet a könyvből, úgyhogy most fogok utánanézni, hogy milyen vélemények vannak róluk a neten.
Holnap egész napos Szent Völgy túrára megyünk, reggel 8-tól este 7-ig, asszem 4 helyet nézünk meg, mindegyik tele van rengeteg inka építménnyel.
Location:Tandapata,Cuzco,Peru
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése