Ma végre kicsit később keltünk, 8:40-kor, hogy még elérjük a reggelit, ami 9-ig volt csak sajnos. Reggeli után visszadőltünk az ágyba punnyadni, úgyhogy a délelőtt eseménytelenül telt.
Délután kettőkor jött értünk a busz, és indultunk Sillustaniba, ami 40 percre van Punotól. Punoban egyébként már az Aymarák és a Quechuák vannak többségben, a sillustaniba vezető úton pedig átmentünk a régió aymara fővárosán - inkább falu - aminek a közelében a családok a képen látható farmokon laknak. Marha jól néznek ki, rengeteg van belőlük, sok helyen juhok, marhák, lovak, szamarak, alpakák és lámák legelnek előttük, körülöttük.
Nemsokára megérkeztünk Sillustanihoz is, amiről azt kell tudni, hogy négy népcsoport temetkezési helye volt, a pukara, tiwanaku, collas és inka népcsoport nagy embereit itt temették el, legalábbis azokat akik a régióban laktak. A collas és inka emberek a föld felett helyezték el a sírhelyeiket, a pukara és tiwanaku emberek pedig a föld alatt, úgyhogy abból nem sokminden látszik, konkrétan semmi. A különbségeket, hogy melyik sír melyik népcsoporthoz tartozik az építkezés alapján is észre lehet venni, az első kép egy collas, a második egy inka sír.
Ami közös bennük, az a felépítés. Minden sírhely esetében van egy nagyon pici ajtó, ahol a halottat berakták. Az ajtó pont keletre néz, hogy mikor kel a nap akkor besüssön rajta és az összes kapu annyira precízen van elhelyezve, hogy minden évben június 21-én kel pont úgy a nap, hogy telibekapja az ajtót.
Még ami közös bennük, az az, hogy a halottat egy kis helyre rakták be, ami az anyaméhnek a szimbóluma. Ezt a halmot pedig egy jó nagy építménnyel vették körül, ami a fasznak a jelképe. Így szimbolizálták az emberi életet és a halottaikat úgy temették el, ahogy az életük kezdődött. A éz itteni népeknek egyébként van pár fura szokása. Például nem válhatnak el, nincs is rá szavuk. Ha egyszer összeházasodtak, akkor úgy is kell maradniuk. Viszont házasság előtt 3 évig együtt kell élniük, akkor megtudhatják, hogy fog-e működni a dolog, vagy nem. Pl. Taquile szigetén, ahova holnap megyünk évente egy alkalommal lehet házasodni, május második vasárnapján. Akkor viszont annyi embert adnak össze, amennyi jelentkezik és az egész sziget - 2000 lakos - együtt bulizik egy hétig, merthogy addig tart a lagzi.
A kilátás a kis hegyről ahol az egész síregyüttes elhelyezkedik nagyon szép volt.
Az egész kis dombot, ahol a sírok elhelyezkednek egy ie. 500-ban épült lépcsőn lehet megközelíteni. Mielőtt felérnénk a csúcsára, van egy pumafej alakú szobor, ami megérintésével kinyitják a helyet, és mikor végeztek a temetéssel, akkor megint megérintve visszazárják. Úgy működik, mint egy ajtó, amin kopogtatni kell, hogy bemehess és be is kell zárni magad mögött.
Végigjártuk az egész helyet az idegenvezetővel, érdekességet mesélt, majd kaptunk szabadidőt. Ezután elindultunk vissza, a busz a városközpontban rakott ki, egyből elmentünk a tegnapi pizzériába vacsizni. Az Edike Inka Kolát ivott, ami egy egész Peruban ismert ital. Sárga színű, rágógumi illata és íze van, fura de finom. Már kóstoltuk máskor is, csak eddig elfelejtettem írni.
Jók legyetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése