7-8. nap Chivay, Colca völgy, Arequipa

Na hát most aztán baromi hosszú leszek, merthogy egy nap kimaradt, meg van is miről írni. Sok kép is lesz, mert nagyon szép tájakon jártunk.

Péntek reggel 8-ra jött értünk a busz, összesen 12-en voltunk a túrán, rajtunk kívül volt még egy kanadai, de mindenki más perui volt. Nem tudtunk egymás mellé ülni, mert mi szálltunk be legkésőbb, ezért az Edina mögöttem ült. Volt szerencséje egy perui 10 év körüli kisfiú mellé beülni, aki kétszer rókázott az odafele úton. Szerencséjére csendben, mert ha olyan hangokat adott volna ki amiket mi szoktunk, akkor mi is követtük volna a példáját. Úton Chivay felé sokfelé megálltunk, részben azért, mert tényleg nagyon szép volt a táj, részben pedig azért, hogy szoktassuk a szervezetünket a magashoz. Rögtön az első megállónál vettünk két csomag koka cukorkát, azt szopogattuk egész nap. Továbbindulva megláttuk a legismertebb vulkánt a közelben, az El Misti-t. 

 

Arequipa közelében 3 vulkán van, a többinek nem jegyeztük meg a nevét. Nem az El Misti a legmagasabb, de ez van a legközelebb, összesen 17 kilométerre a várostól. A csúcsa jóval a hóhatár fölött fekszik, mint ahogy láthatjátok a képen. 

A második megállónk a vicunák völgyében volt. A vicunák hasonlók a lámákhoz, de ennek az alfajnak a legjobb minőségű a gyapjúja. A 70-es években annyira vadászták őket, hogy majdnem kihaltak, de aztán hoztak egy törvényt, hogy aki vad vicunára vadászik, azt 25 évre bekóterezik. Azóta valahogy az állatok száma újra megsokasodott.

  

 Mielőtt elértük az utunk legmagasabb pontját, mégegy helyen megálltunk inni egy-egy koka teát. Tettek bele valami citromos gyógynövényt is, nagyon finom volt.

A koka teára egyébként azért is volt szükség, mert a legmagasabb pont, ahol kiszálltunk a buszból az 4910 méteren volt Patapampánál. Olyan magasan lenni elég fura, nem veszed észre, hogy nincs oxigén, mert tök rendesen tudsz lélegezni, viszont nagyon lassan lehet csak mozogni, és ha egy kicsit begyorsulsz, úgy megszédülsz mint paraszt az aszfalton. Eltöltöttünk ott is egy kis időt, nagyon érdekes volt egyébként, szerencsére semmi maradandó károsodást nem szenvedtünk.

 Folytatva már Chivay volt a következő megálló, ami a Colca völgy központja. A város 3800 méter magasan van, úgyhogy itt is folyamatosan szopogattuk a cukorkát meg ittuk a koka teát. A Városba levezető út jó meredek volt, a város felett pedig népviseletbe öltözött kislányok árultak mindenféle alpakából meg lámából készült dolgot. Mostmár sajnáljuk, hogy ennyi cuccot hoztunk ki, a fele nem kellett volna és akkor lenne mit hazavinni, mert elég olcsón adnak mindent. A kislány mellett természetesen elengedhetetlenül ott van a láma, ami kurva aranyos volt, szerencsére nem köpködött és nagyon puha volt a szőre.

 Chivayban megebédeltünk, elfoglaltuk a szállásunkat, ami elfogadható volt, habár nem nagyon volt nyomás a csapban, nem volt tv, meg törölközőt se adtak. Ez azért baj, mert rájöttünk hogy egyébként nincs hideg, 15-17 fok, és amikor sütött a nap akkor inkább bekentük magunkat, mert nem akartunk megint bevörösödni, viszont a baj az, hogy nincs fűtés és ez a 15-17 fok éjszakára azért elég kevés. Kértünk is éjszakára extra takarót, úgyhogy 3 takaróban meg egy paplanban aludtunk, viszont ez meg már olyan nehéz volt, hogy kilapultunk mint valami lepény.

Egy órát pihentünk a szálláson, majd indultunk a helyi termálfürdőbe. A víz valahonnan egy vulkán gyomrából jön, nagyon forró. Simán csak csatornába vezetik, és a medencékbe engedik. Viszont a medencéken is csak átfolyik, aztán onnan egyből megy a folyóba. Tehát a medencében lévő víz mindig friss, mert nagyon gyorsan kicserélődik az egész víz benne. Összesen 3 vagy 4 medence volt, gyorsan bele is vetettük magunkat abba, amiből a legjobb volt a kilátás, de 20 perc után már muszáj volt kijönnünk. Kicsit körbenéztünk, meg átmentünk egy lengőhídon a túlpartra körbenézni, aztán még egy 20 percre beülünk a forró vízbe, majd mire már a fülünkön jött ki a gőz, elindultunk átöltözni, meg haza. Egyébként már lehámlott a fülünk, meg nekem az arcom egy része is, úgyhogy ennyit a könnyen jött barnulásról...

 Visszamentünk a szállásra, kaptunk mégegy kis szabadidőt vacsi előtt, úgyhogy elmentünk fölfedezni a várost. Rengeteg kislány mászkált az idomított, köpésmentes kislámáival, úgyhogy csináltunk is pár fotót. Néhány fotón meg olyan, mintha valami mesterséges háttér előtt állnánk, pedig higgyétek el, hogy igazi.

 Vacsorázni egy kis étterembe mentünk, ahol folklór programmal szórakoztattak minket. Kurva nagyokat röhögtünk, mert a zenekar tagjai hatalmas átéléssel játszottak, főleg az, aki a sípot fújta, a 2 táncos meg néha a közönségből kért segítséget. Volt egy rész, amikor a férfi felkapja a vállára a nőt és elszalad vele, hát a perui kis törpe kb. egy 2 méter magas nőt választott erre a feladatra, úgyhogy elég nehezére esett a vállára kapnia, de végülis megcsinálta. Edike csirkét evett, én viszont megkóstoltam az alpakát, aminek olyan a húsa, mint a marhájé, nincs különösebb különbség, állítólag nagyon egészséges.

Kb. fél 10-kor már megint kidőltünk. Másnap reggel 5-kor keltünk, ami csodás érzés volt... Fél 6-kor reggeli, 6-kor meg indultunk a kanyonba megnézni a kondorkeselyűt, ami szintén őshonos állat ezen a részen. A Colca völgy mentén haladtunk, nagyon szép tájak mentén, amit teljes egészében a Colca folyó vájt ki. A teraszos gazdálkodás itt is nagyon sok helyen megfigyelhető volt.

Ez az utolsó kép amit csináltunk, ez a kanyon kezdete. Sajnos tovább nem jutottunk, mivel tüntetők állták el az utunkat - a tömegközlekedés ellen tüntettek, ami a kanyonban megy. Egyébként tényleg nagyon sok turista van, amíg vártunk, hogy most mehetünk-e vagy nem addig rengeteg busz, kisbusz, terepjáró futott be, szerintem összesen a mai napon kb. 500-an akarták megnézni a kondor repülését.

Pár óra várakozás után elindultunk vissza, mivel a tüntetők nem engedtek át. Így a tervezett 5 helyett már 2-re hazaértünk. Vagyis előtte megkértük a buszost hogy tegyen ki mindent egy bevásárlóközpontnál, ahol az eddigi perui utunk legjobb gasztronómiai élményében volt részünk, találtunk ugyanis egy McDonanld's-t. Jó olyan enni, aminek ugyan olyna az íze, mint otthon. Egyébként a perui kaja szerintem szar, vagyishát van a halas része ami nagyon friss mindig és jó, csak ugye nem nagyon esszük a halat. Rengeteg csirke is van, ami szintén finom. Viszont a sültkrumpli állandóan csak félig van átsütve, a rizs állandóan hideg a saláta meg finom, csak sok benne a zöldbab, a spárga meg a brokkoli. Nekem ez nem baj, de az Edina nem szereti őket. Úgyhogy egyenlőre még nem találtuk meg a nekünk illő perui kaját, olyat ami finom és nem is fosunk tőle, merthogy azért elég sokat megy a hasunk, de szedjük a bélfertőtlenítőket, meg ma már széntablettát is bevettünk. Biztos kell egy kis idő, mire átszokunk az itteni ízekre meg fűszerezésre.

A mekis élmény után visszajöttünk az arequipai szállásra pihenni. Délután fél 5-kor kezdett esni az eső, most van este 9 és most állt el. Ugye itt most van az esős évszak, ezért minden nap kb. ennyit esik, viszont szerencsére pontosan minden nap ugyan akkor, úgyhogy nagyjából kiszámítható. Egyébként nem nagyon esett, az egyetlen gond, hogy nincs csatornahálózat ami elvezeti és az összes víz az utcán hömpölyög. Persze míg az Edike netezett, nekem ki kellett menni vacsiért, vízért meg pénzt váltani, de nem nagyon áztam el. Inkább arra kell vigyázni, hogy a kocsik ne verjék rád fel a vizet.

Holnap reggel ismét 6.30-kor kelünk, 8.30-kor indul a buszunk Punoba, a Titikaka tóhoz. Délután 2 körül érünk oda és holnap nem is áll szándékunkban semmi csinálni, csak pihenni.

Üdv mindenkinek a messzi Peruból :D!