12. nap Copacabana, Isla del Sol - Bolívia

Hello!

Ma marha hosszú napunk volt, reggel 7-kor indultunk és kb. este 8-ra értünk haza. Reggel 7-re jött a taxi és indultunk Bolíviába. Azzal a taxival csak a határig mentünk, ott elhagytuk Perut és átgyalogoltunk. Miután bejelentkeztünk Bolíviába, fogtunk egy taxit és továbbmentünk Copacabana-ig. Bolívia sokkal olcsóbb, mint Peru, a kb. 15-20 kilométeres taxi fejenként 90 forintba került. A túrák is olcsóbbak, meg a kaja, szállás, szuvenírek is. Mondjuk nincs is ilyen jól megszervezve a turizmus, mint Peruban. 

Copacabanában megnéztük az üzleteket, aztán megvettük a hajójegyet a Napszigetre - Isla del Sol-ra -, de mivel még volt egy kis időnk, beültünk ebédelni. Aztán 1:30-kor indult a hajó, ami megintcsak kurva lassú volt, másfél órát hánykódtunk rajta, mire kikötöttünk a szigeten.

Magán a szigeten nem sok időt töltöttünk, kb. egy órát aztán már indulni is kellett vissza. Az egy óra alatt kb. feléig megmásztuk a sziget belsejébe vezető lépcsőt, ami nem könnyű dolog. Az inkák meg a hülye lépcsőik mindenhova...
A szigetre egyébként sok turista jön, ott is lehet aludni. Viszont aki ott akar aludni, annak a kurva sok lépcsőt a hátizsákjával kell megmászni, ami csodálatos élmény lehet. Akinek nem megy, bérelhet szamarat vágy lámát, hogy vigye helyette a terhet. Hát elég sok szamár meg láma állt a rendelkezésre, úgyhogy gondolom sokan kihasználják ezt a lehetőséget. 

Nagyon jó időnk volt ma is, sütött a nap 1000-rel, úgyhogy kentük magunkat, de kicsit megint sikerült leégni.

Bolíviában egyébként egy órával később volt, mint Peruban, úgyhogy helyi idő szerint este 6-ra értünk vissza Copacabanaba. Onnan megint taxiztunk a határig, a perui sofőrünk meg egész nap várt ránk, úgyhogy vele jöttünk haza. 

A határnál volt egy kisebb probléma, ugyanis a bolíviai határőrök nem akartak visszaengedni minket (a kurvaanyjukat). Azt mondták, hogy turistaként 24 órát kell minimum eltölteni Bolíviában. Ez persze nem igaz, amire mi is rájöttünk kis időn belül, de ment ott az egyezkedés, hogy mégis valami úton módon engedjenek vissza. Azt mondták, hogy fejenként fizessünk 20 boliviános-t, ami kb. 600 forint, és akkor mehetünk. Mondtuk, hogy jó, lepecsételték az útlevelünket, aztán mondtuk, hogy elmegyünk pénzt váltani, de helyette átsétáltunk Peruba. Egyébként ilyen szabály nincs, mert Punoból szerveznek ilyen túrákat, mint amit mi csináltunk, csak sokkal drágábban jöttünk volna ki úgy. És azok a túrák is egy napon belül visszajönnek.Pénzt kérniük meg alapból illegális, ebből nekik sokkal nagyobb gondjuk lehetett volna, mint nekünk. 

Úgyhogy a napi izgalom része megvolt már akkor. A másik izgalmas rész akkor jött, mikor a taxival elindultunk vissza Punoba és besötétedett. Az út minőségével nincs baj, a főútvonalak egész Peruban nagyon jól karban vannak tartva. A baj az, hogy nem tisztelik egymást az autósok semennyire. Végig reflektoroznak, akkor is ha szembejönnek, meg akkor is rádvillantanak, ha csak előzni akarnak. A közel 2 órás úton kb. kiégett a retinánk a sok reflektortól. A másik, hogy a gyalogos meg a biciklis abszolút nincs kivilágítva, úgyhogy elég veszélyesek. A harmadik, hogy az index csak dísznek van a kocsin, soha nem használják, vagy csak nagyon ritkán. Ha előzni akarnak, akkor nappal dudálnak, este meg reflektoroznak. Tiszta őrület. 

Ma már majdnem telihold volt, és nagyon szép volt a tó mentén autókázni, mert marha jól megvilágította a vizet a hold. Kb. este 8-ra értünk haza, hullafáradtan, úgyhogy még vacsorázni se volt erőnk elmenni. 

Holnap persze megint reggel 6-kor kelünk, 8:30-kor már indul a buszunk Cuzcóba. 7 órát fogunk zötykölődni, mire odaérünk, de nincs is tervbe véve semmi más holnapra, csak az, hogy együtt vacsorázunk a Rolanddal meg a Marionnal.

Na mára ennyi, sziasztok!



Posted using BlogPress from my iPhone

Location:La Torre,Puno,Peru